1. fejezet
Sétáltam az utcán mikor összetalálkoztam az egyik barátnőmmel. Kerry-vel. Beszélgettünk nagy bőszen. Sétálgattunk.
- Alice, nem megyünk el vlami konkrét helyre ? -kérdezte tőlem .
-De az jobb mint az oda vissza bojongás, csak hova ?
- Hát mi lenne ha elnnénk a plázába?-mondta majd vigyrogni kezdett.
Mivel a pláza egy fél órára volt tőlünk ezért hívtunk taxit. Beültünk és csak nézelődtünk. Dublin gyönyörű volt. Egyszerűen fantasztikus. Csak bámultam a melletünk elhaladó házakat. Igaz hogy vagy már ezerszer láttam de akkor minidg elcsodálkoztama szépségükön. Sok szép emeletes ház tele növényekkel. Mindeggyik színes. Szép kerítések.Úgy 10 perc telt el és még mindig ott tartottunk. A házak sorban haladtak el melettem. Majd megszólalt Kerry. A taxisnak beszélt ezért nem figyeltem oda. Biztos ő kérdezett tőle valamit vagy nem tudom de nem is nagyon érdekelet. Odaértünk a plázához. A taxis leparkolt a kocsival előtte majd Kerry kifizette az utat. Kiszálltukn a kocsiból . Egyenesen a bejárat felé mintha rakétából lőttek volna ki. Mászkáltunk mászkáltunk . Bementünk egy Adidas cipőboltba. Kerryvel külön váltunk. Én egyből az eytrémebb cipőkhöz siettem . Legalább 20 cipőt néztem ki de sajnos egyet sem tudtam volna megvenni. Nem volt nálam pénz,ezért csak ámuldoztam. Sajnos szokásomra még a férfi cipőket is elkeztem nézegetni. Csak ámuldozva nézegettem a cipőket. Bámultam bár lehet hogy sokan hüylének néztek. Már a sorok végén voltam ammikor csak láttam két fiút akik nagyon bámulnak engem. Nem bírom ha bámulnak. Egyszerűen undordom az ilyenektől. ezért nagy bőszen feléjük siettem. Ugyanolyan ruha volt rajtuk,arcvonádsaik is ugyanolyanok voltak. Nagypszemüvegben voltak és kapucniban. Mintha azt akarták volna hogy ne ismerje fel őket senki.
-Szia! Csak meglepő volt hogy a fiú cipőket nézed.-mondták egyszerre.- És amugy nagyon csinos vagy!-monta az egyik.
Én erre nem mondtam semmit csak odaálltam mellé és egy jó nagy pofont adtam neki.
- Így zaklassatok-mondtam mjad visszaindultam Kerry-hez
Ő csak pislogott nagy bőszen.
-Azért ennyire nem kéne besértődve-mondta a másik.Erre megint csak feldühödtem és hogy ő ne maradjon ki ezért kapott egy taslit.
Elrohantam Kerryhez. Erőszakosan húztam ki a boltból. Siettem hogy még véletlenül se jöjjenek utánunk. Egy idő után már lelassítottam. Felajánlottam hogy üljünk le és igyunk valamit. Kerry egyből beleegyezett. Leültünk a mekiben és kértünk egy -egy hamburgert meg egy-egy kólát. Eszeggeetünk és akkor megláttam két idióta gyereket aki ott rohangál szatyorral a kezükben.
-Ezt nem hiszem el ! -szóltam el magamat.- Ezek mindenhol ott vannak ?!
Kerry csak bambán nézett rám. Igyekeztem nem törődni velük. De ez nem volt olyan egyszerű. Ezek az őrültek leültek a melettünk lévő asztalhoz kajálni. NAgyon hülyék voltak. Sültkrumplit dobáltak egymásnak meg bugyborékoltak a kólájukban. Egyik pillantban mintha az egyik észrevette volna hogy én ott ülök és abbahagyta az egészet és vlamit súgott a testvére fülébe. Én erre nem reagáltam csak felálltam és a mosdó felé vettem az irányt nehogy odajöjjenek és Kerry előtt leégessenk. Út közben észrevettem hogy felállnak a helyükről. Végre! Elmennek nem kell itt idegeskednem. De ez nem volt igaz. Ők felém vették az irányt. Ez már totál felídegesített hogy nem hagynak hanem zaklatnak ezért sietni keztem. Már majdnem utolértek amikor nyitottam a mosdó ajtaját és visszaszoltam nekik.
- Ácsi fiúk ! Ez a női mosdó !! Nem szabad bejönnötük-mondtam majd gonosz mosollyal bementem a Wc-be.
2.fejezet
Eltöltöttem úgy 10 percet majd kezet mostam és indultam az ajtó felé. Egyik pillanatban megtorpantam. Mi van a ha azok a srácok ott várnak engem ? Nem tudom hogy várjak még egy kcisit hogy megunják vagy inkább szálljak szembe velük. Úgy döntöttem hogy kimegyek. Megtoltam az ajtót . A két srác természetesen ott álltak őrt. Én egyből feléjük mentem.
-Csak elnézést szeretnénk kérni tőled.-mondták egyszerre
-Megmontam hogy nem érdekeltek. Hagyjatok békén ! -ordítottam le a fejüket és kirántottam a csuklómat a kezéből.
Futni keztem majd visszafordultam és láttam hogy ott maradtak.
- Ja és ha megint zaklani mertek és felhívom a rendőrséget ! -fenyegetőztem majd megint Kerry felé vettem az irányt. Ő már tűkön ült és várta hogy jöjjek. látszott rajta hogy kíváncsi ezért már messziről mosolyogni keztem rá.
-Na végre hogy itt vagy. Már azt hittem hogy itthagytál engem.-mondta és megölelt.- Na mesélj ! Mi tarottt eddig ?
-Hát......valójában semmi csak zaklattak ezek a hülye srácok.-mondtam majd elindultunk.
-Milyen srácok és hol ?
- hát azok az őrültek akik itt ugrándoztak tudod.-mondtam majd lehajtottam fejemet.
-JAj azok ??!! És hogy ismerkedtetek össze ?-kérdezősködött
-Hát a cipő boltban cseszegettek majd most megint.- mondtam és elcsöndesülte.-de lécí ne faggass tovább !
-Oké.-mondta és vicc képpen cipzárt hozott a szájára.
Kiértünk és hívtunk taxit. Beültünk a taxiba ami úgy 10 perc múlva megérkezett. Egész úton kussban voltunk. Megérkeztünk nyögte a taxis és lelassított. Először kirakott engem a házunk előtt . Majd Kerryt vitte a cél felé. Én besétáltam a kertbe. Nagy házunk volt. Emeletes ház és szép kert. Sok növény. Szép virágok. ÉS a kedvencem ! A hátsó kertben egy rohadt nagy úszómedence. Melette egy jakuzzi. Berohantam a házba ledobtam a táskámat és felkaptam egy fürdőruhát. Lerohantam a nappaliba ahol a macsakámmal találkoztam szembe. Adidassal. Felkaptam az ölembe és vele együtt mentem a jakuzzi felé. Beültem és ő meg a szélére feküdt. Egész dlután ott feküdtem a pezsegő víben. Remek érzés volt hogy a pezsgő víz elvitte az összes gondomat. Úgy este 8 óra körül kiszálltamm,megtörölköztem és felsiettem a szobámba. Adidas már az ágyamon fetrengett.
Ledőltem mellé és cirógatni keztem. NAgyon imádtam ezt a magcskát. Ő volt a legjobb dolog az életemben. Mivel 20 éves voltam ezért egyedül laktam. Anyámmal már 3 éve szóba sem állok. Apám meghalt rákban még kiskoromban,testvérem pedig nincsen.Anyámmal jól összevesztem ezért megvette nekem ezt a házat adott egy "kis" zsebpénzt és elküldött a p***ába. Ezért csak Adidas volt nekem . Meg a barátok. Azok közül is 2 ember. Kerry és Bella. Ők minden esetben meghallgattak engem és soha nem szóltak be nekem és nem csúfoltak ki. Elmentem fogat mosni és felvettem a pizsomámat. Befeküdtam Adidassal az ágyba és aludni akartam. De nem tudtam. Eszembe jutottak azok a buzi kis ikrek. Mi a frnacért képzelik magukat ekkora jófejnek. Minta tiszta más világon élnének. Na mindegy. Gondolj valami másra. Mondjuk hogy holnap mit fogok csinálni. Úgy fél óra után sikerült elaludnom.
Másnap felkeltem olyan 10 óra körül. Nyújtózkodtam egyet és lementem a lépcsőn,be a konyhába. Kivettem egy narancslevet meg egy almát és lehuppantam a kanapéra.Benyomtam a tv-t . Kapcsolgattam és észrevettem hogy az geyik csatornán egy interjú megy. Mivel imádtam az olyan dolgoakt ahol a sztárokat faggatták ezért nem kapcsoltam tovább hanem kiváncsian bámulni keztem. Két gyerer volt benne . Ugyanolyan ruhában és ugyan úgy néztek ki. Biztos ikrek voltak. Alaposan szemügyre vettem őket. A hajuk fel volt állítva. Az egyiket JOhnnak a másika Edwardnak hívták. Nem voltak ők a kedvenceim,de elmennek. Ismertem őket . Együtt énekelnek egy bandában. A Jedward . Néztem a műsort mikor egyszer csak eszembe jutott a plázában történt incidens. Azok is ikrek voltak. Közelebb hajoltam a tv-hez. Te jó ég ! Azok az ikrek ők voltak. HOgy a francba nem ismertem fel őket olyan közelről ?!
3.fejzet
Amikjor észheztértem a csodálkozásból felpattantam és keresni keztem a telefonomat. Megtaláltam és már tárcsáztam Kerry és Bella számát. Azonnal áthívtam őket hogy fontos dolgot kell mondanom. Ilyenkot mindig siettek. Úgy 10 perc múlva csögettek. Kirohantam ajtót nyitni. Bella és Kerry anyakamba ugrottak.
-Szia jöttünk ahogy tudtunk na mi olyan fontos??-mondták egyszerre.
-Sziasztok gyertek beljebb! Minden elmesélek csak gyertek.-és ezzel behúztam őket a házba.
Leültek a kanpéra én meg hoztam mindenkinek inni. Lassan kedtem mesélni mert hogy Kerry és Bellai s nagyon nagy Jedward rajongók és nem akartam felizgatni őket.
-Szóval. Azok a srácok akikkel találkoztunk a plzában.......azok egy kicsit ismerősek. Sokan ismerik őket. - mondtam majd Bella félbeszakított.
-Milyen srácok? mivan ?Miről maradtam le ?- kérdezte
- Hát tegnap voltunk plázában és összetalálkoztam 2 gyerekkel akik ikrek voltak és nem hagytak békén ezért kaptak egyegy jó nagy pofont.-meséltem.- Nah és ma rájöttem hogy kik ők.........ők a JEd tesók.-montam meglepődött hangon.
Bella és Kerry felpattantak és faggatni keztek.
- Mii?!! És te felpofoztad szegényeket?-kérdezték tökéletesen egyszerre.
-Hát ez van .....megérdemelték.-mondtam büszkén és röhögni keztem.
Még legalább 2 órát ott voltak nálukn. Beszélgettünk. Mindenről ami eszünkbe jutott. Köztük arról is hogy kinek milyen pasija van. Köztünk csak Bellának volt pasija. És érdekes pasija. Akiről sok mindent tudnék mesélni. Egy híresség. Úgy hívják Eric. Eric Saade.
2 óra múlva elemntek én meg egyedül maradtam. Lefeküdtemn az ágyamra és gondolkozni keztem. Majd egyszer csak kopogtak. Lerohantam és kinyitottam az ajtót. Hát majdnem kiesett szívem a heéről. El nem tudtátok volna képzelni. Én esküszöm le fogom fejezni magamt. A Jed tesók álltak előttem egy sütivel a kezükben és meglepett arccal. Azzal a mozdulattal ahogy kinyitottam be is csaptam. Basszák már meg egymást hogy nem hagynak nyugodtan élni. Elindultam volna vissza a szobába de megint csak kopogtak. Visszafordultam majd megintcsak kiynitottam az ajtót.
-Mit akartok??- kérdeztem üvöltve.
-Szia! Te vagy a szomszéd? -kérdezte a egyik. Asszem John . VÉgülis egy J volt az ingjén.- Hát ezt nem gondoltam volna.
-De egy bunkó vagy. Amugy mit mondtál ?? Szomszééd ??!!! Mivan ?? Ugye nem azt akarjátok mondani ezzel hogy ideköltöztetek mellénk ??-kérdeztem meglepődve.
-Hát pedig de. Igen mi itt lakunk mától kezdeve. -mondta Gondolom Edward.
Ezzel kivettem a sütit a kezükből és becsapőtam az ajtót. Mi a franc. Miért csinálja ezt velem az isten ???
4.fejezet.
Egész este panaszkodtam magamban. Próbáltam meggyőzni magamat hogy ők nem annyira bunkók mint ahiiogy én gondolom csak nem ismerem őket. Biztosan így lehet. Úgy döntöttem hogy adok nekik egy eséjt hogy megmutassák hogy mennyire jófejek illetve mennyire szemetek. Átsiettem hozzájuk. Becsöngettem . Halottam alépteket. Egyszer csak nyílt az ajtó.
-Szia ! Te vagy ugye Edward ?- kérdeztem
-Szia igen én Ed vagyok de te nem utálsz minket?-klérdezte meglepve.
-Hát...úgy döntöttem hogy adok nektek egy eséjt hogy megmutassátok milyen szeméjíségek vagytok. Tehát szeretnélek titeket áthívni hozzám mondjuk holnap este. Benne vagytok?
-Hát......meg kéne beszélnek Johnnal.-Ezzel ordítottt neki.
-Igen?-jött oda John.-Te meg mit keresel itt.....te nem haragsztol ránk. ??
-DE igen de majd Edward minden elmagyaráz neked....csak az alényeg hogy ráértek-e holnap este átjönni hozzám?
-Rnedben-mondta JOhn bátran és örömmel.
-Akkor majd holnap este 8 kor gyertek!
Alindultam a házunkhoz vissza. Már nem tudom miért de vártam a holnap estét.
*****
Másnap este 7kor elmentem zuhanyozni és átöltöztem normális ruhába. Kiraktam egy kis rágcsálni valót és innivalót a kanapé ellőtti asztalra majd leültem és csak várakoztam. már nem volt sok idő . Pontban 8kor csöngettek. Kirohantam az ajtóhoz és kinyitottam ők már popcronnal a kezükben álltak előttem.
-Na kezdődhet a buli?-kérdezték egyszerre.
Én errre nem válaszoltam csak nevetni keztem. Annyira vicces volt amikor egyszerre beszéltek. Valahoyg ewz volt az egyetlen szimpi bennük. LEültek a kanapéra és rágcsálni keztek mindenből egy kcisit. Edtek sós pereset,csokis kekszet,muffint sőt még popcornt is. Egyszerűen én csak bámultam hogy hogyan tömik magukba ezt a sok szarságot.
-Na és mit akarunk csinálni ? -kérdeztem tőlük.
-HÁt mi lenne ha felelsz vagy merszeznénk ?? -vetették fel az ötletet.
Én ki nem állhattam azt a játékot de nagyon sok győködés után belemntem. Elsőnek én pörgettem. Durva feladatokat szeretek adni ezért nekik sem kegyelmeztem. Edwardot pörgettem ki.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek
-hm.... akkor legyen az a feladat hogy igyál meg 2 pohár pezsgőt.-mondtam nevetve mivel tudtam hogy ők életükben még soha nem ittak. Ezért gonosz mosollyal hoztam neki a poharat meg apezsgőt.- Zálog nincsen.
Edward félve kortyolt bele pezsgőbe majd egészen belelebdűlt és inni kezdett. John csak bámulta hogy hoghyan képes ezt tenni. Megitta Edward és látszott az arcán hogy már ennyitől kicsit szédült.
-Te jössz.
Pörgetett Edward és nagy szerencsémre engem pörgetett.
-Felelsz vagy mersz ?
-Merek.
Edward sunyi arcot vágott. Nem mertem elképzelni hogy mi járhatott az eszében. Aztán megrázta a fejét . Újra gonosz vigyor. Jaj ne ! Ennek nem lesz jó vége.
- Itasd le john majd tapizd le -mondta majd szakadni kezdett a röhögéstől. Annyira hogy hátraesett.
Én csak gülü szemekkel néztem rá. WTF ?! Te neked milyen pedofil gondolkozásaid vannak. Biztos a pia beszélt belőle. Én ittalm 3 pohár pezsgőt ami meg se konnyant majd John arcába öntöttem a maradékot ami az üvegben volt.John hátradől én meg fölé másztam.
-Ezt még megbánom !-majd végig húztam a kezemet rajta. A fejétől kezdve le teljesen a bokájáig. És mindent ami a kettő között volt.
Visszaültem a hejemre és megfogtam az üveget. Pörgettem. Johnra jutott.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.
Erre egy eléggé pedofil ötlet eszembe jutott de inkább nem. Az már túlzás lett volna. Ezért mást kell kitalálnom.
5.fejezet.
Ott játszottunk legalább 2 órtát és mivel mindegyikünk addigra eléggé berugott fura feladatok is bekövetkeztek. Erről inkább enm mesélek. Szerintem el tudtok mindent képzelni. MAjd amikor már meguntuk a játékot akkor felmentünk a szobába. Egyszer cak megcsörrent a telefonom. Kerry hívott. Valami fontosat akart. Biztos különben nem hívott volna 10 órakor.
-Szia! -szóltam bele fura hangon mivel be voltam csicsentve.
-Szia ! Veled meg mi van ! Te részeg vagy ?-kérdezte majdnem ordítva
-Hát egy kcsit. Na de mit akartál?
-Csak azt akartam hogy átmehetnék-e hozzátok aludni?
Erre én természetesen belegyeztem majd leraktam a telefonomat.Nem szólta hogy itt vannak a fiúk. 10 perc múlva csöngettek és széfülve lementem a lépcsön és kinyitottam az ajtót. Kerry ált ott és ilyedt szemekkel bámult engem. Beinvitáltam majd fel az meletre. Belépett a szoba ajtó és mint akit pofán vertek összesesett. Biztos a fiúk látván. És még ráadásul be is voltak rúgva. Félelmetesen néztek ki. John megpróbálta Kerryt felébreszteni. Amíg próbálkozott addig kihasználtam az alkamat és odamentem Edwardhoz. Nem szóltam semmit csak magamhoz húztam és megcsókoltam. A pia érdekes dolgokat csinált velem. Nem is volt annyira jó ötlet a szlopálás. Csókolóztunk legalább 5 percig mikor John és Kerry odajötttek. John átkarolta őt. Majd láttam hogy Kerry ledobja a kezét róla és kirohant az ajtó elé. Ott meg a falnak támaszkott. John pedi követte majd a falhoz érve bekerítette és megcsókolta. NEm engedte magától el pedig KErry nagyon ellenkezett. De ez őt nem érdekelte ahogy elnéztem . Egyre hevesebben és jobban csókolta. Látni lehetett rajta hogy csak ki van ksézülve és ezért csinálja. Miközben figyeltem őket egyszer csak becsapódott az ajtó és láttam hogy Edward bezárja. MAjd közeledett felém. Megilyedtem tőle. Ő meg csak jött és jött. MAjd mikor ideért megcsókolt és ledöntött az ágyra. Majd egy 10 perces csókolózás után megkeztem az első lépést. Kigomnboltam az ingjét mire ő levette a pólomat és így tovább.........
***
Másnap amikor felkeltem szörnyű fejfájásra lettem figyelmes. Felültem és láttam hogy nincs rajtam ruha. Eszembejutott hogy tegnap itt voltak a fiúk de az utolsó emlékem hogy Johnt le kelett tapiznom a játék miatt. Hátrasimítottam a hajamt és kötbenéztem mikor megláttam hogy Edward melettem fekszik és a takaró csak a derekáid volt. A felső teste kilógott a takaró alól. De semmi ruha nem volt rajta. Te jó ég ! Mi történt ??!! Körbenéztem és láttam hogy minden ruhám a földön hevert. És természetesen Edwardé is . Köztük a boxere is. Felpattrantam és felkaptam a földről a ruhákat. Edwardét leraktam az ágy szélére én meg kiszaladtama mosdóba. John és Kerry már sehol sem voltak. Elkészültem majd felöltöztem. Kimentem és szembetalálkoztam Edwarddal.
-Jó reggelt-mondta halál lazán.
Rajtam látszott az idegesség. Nem tudtam hogy most mi volt az este de hogy nem sakkozásm az biztos. DE hogy ez őt nem zavaarta azt nem tudtam felfogni.
-Figyi Ed! Te emlékszel a tenapról bátmire is ?-kérdceztem reméynkezve.
-Hát......nem sokra....addig megvan hogy felelsz vagy merszezünk és te adsz nekem feladatot. UItána minedn kiesett.-mondta majd lehajtotta a fejét.
-Éé szerinted mi történt kettőnk között? MErt hogy nem csak beszélgettünk az biztos.-montam majd elvörösödött a fejem.
Erre Edward nem vákaszolt csak bement a fűrdőbe. Vajon most mi volt a baja???
10 perc múlva kijött a mosdóból és leült az ágyra. MEgölelt majd elköszönt és eltábvozott. Én még mindig nem tudtam felfogni hogy mi történt.
6.fejezet.
Egy hétig csak ültem a szobába és gondolkodtama történteken. Nem tudom de valahogy megkedveltem a fiúkat. Jó haverjaim lettek. De leinkább Edward aki a mindenem . A dolog óta. Már egy hetet itt poshadok a szobába és cska inni -enni és wc-re járok ki. Egy szót sem beszéltem senkivel. Ráadásként ma van a szülinapom amit egész évben a legjobban vártam.Bár mondjuk senki nem keresett. Se Bella,se Kerry ,se John (bár tőle el se vártam) de amitől leginkább kivagyok az az hogy Edward még csak egy SMS-t sem küldött. Már keztem feladni ezt az egészet . Biztos csak ennyire kelettem neki. Csak arra hogy részegen az övé legyek. Másra nem . Biztos nem is szeret engem. Velem ellentétben. Nekem nagyon bejön az a gyerek. Szeretem őt. Nagyon is. De ez rá nem igaz. Itt panaszkodtam még órákon át majd egyszer csak megcsörrent a telefonom. Egy SMS-t kaptam. Nem néztem meg kitől. Nem mertem. Imátkoztam hogy Edwardtól legyen. Úgy egy percig reménykedtem majd ránéztem. Az üzenet késbesítője Bella. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. MEgnyitottam az üzenetet.
" Szia Alice! ELőször is Nagyon boldog szülinapot.Rég halotttam rólad ! Mi bajod van mostanában ? Nem tudom mi történt veletek de arra gondoltam hogy ma majd találkozhatnánk a szülinapod alkalmából. Mondjuk a mozi jól hangzott. Légyszíves válaszolj !! UI: KErry,John és Edward is BOldog Szülinapot Kíván !"
Erre elmosolyodtam. Edward mégis vesz rólam tudomást.És Bellával meg a szülinapomat ünnepeljük. LEhet hogy mégis jó lesz a napom ? Addig mondjuk biztos nem amíg Edwardddal nem találkozok. Elkeztem írni egy válasz SMS-t.
" Szia. Köszönök mindent benne vagyok a moziban ! Mikor hol talákozunk és mit nézünk meg? UI: Te mikor beszéltél Johnnal és Edwarddal ?"
Kiváncsi voltama válaszra ezért bárhova mentem a kezemben tartottam a telefonomat. De a válasz nem érkezett meg. Lefutottama lépcsőn egyenesen a konyhába. Kivettem egy tejet a hűtőből majd a gabonapelyhet a szekrényből. Nekiálltam reggelizni. Mikor már majdnem megettem jött az üzenet. Kikaptam a zsebemből a telefont. Ránéztem a képernyőre. Edward üzent nekem.
" Szia ! Bocsi hogy eddig nem jelentkeztem csk át kelett gondolnom a dolgokat. Amugy Nagyon boldogszülinapot. !! MAjd remélem valamikor találkozhatunk. DSajnos ma nem érek rá mert kocertünk lesz egész nap! MAjd holnap remélem találkozunk. üdv: EDY UI: Szeretlek "
Elöntötte a könny a szememet. Persze a boldogságtól. De Bella még nem válaszolt. Úgy döntöttem hogy felhívom. Bepötyögtem a számot.
-Szia !- szólt bele
-Szia !
-Boldog szülinapot !
-köszönöm szépen.
-Majd arra gondoltam hogy olyan 1 ór körül mennénk a plázába . Majd érted megyek. Ha neked ez így jó. -mondta neveve.
-NEkem teljesen megfelel.És mit nézünk meg?-kérdeztem
-Az legyen meglepi.-monta és lerakta a telfont.
Már izgultam. Ránétem az órára. Dél múlt 10 perccel. Felrohantam a lépcsőn egyből a szekrény felé. Kivettem egy ruha szetett. Egy kék farmert mellé egy fehér buggyos pólót. Erre egy fekete mags szárú csizmát és ezüst bolerot. Erre díszítésként egy ezüst sálat. MEllé egy ezüst táskát. Begöndörítettem a hajamt. Anyám mindig azt mondta amikor kcisit voltam hogy a hajam olyan mint a gesztenye. Én imádtam amikor megdícsért de azóta már.......elegem van belőle. Mikor készenvoltam mindennel felvettem egy arany nyakláncot és egy ezüst karkötőt. Készen voltam az indulásra.
7.fejezet.
Már késésben voltam. Lerohantam a lépcsőn. felkaptam egy dzsekit és már nyitottam is az ajtót. Bella még nem volt itt ezért nem is kelett volna ennyire sietnem.Vártam még 10 percet kinn. Eléggé fáztam mert november volt. MAjd jött Bella egy sötétített ablakú fekete kocsival. Én csak bámultam . Rohadtúl szép kocsi volt. Beültem Bella mellé,majd megöleltem. Egész úton csöndben voltunk.
-Amugy szép a kocsid!
-Köszi de nem az enyém ! Ericé!-mondta és elmosolyodott.
-Amugy mit nézünk meg?
-majd meglátod ! -monta majd megint csönd lett.
Megérkeztünk a pláza elé. Én kiszálltam ő meg leparkolt és utánam jött. Beléptünk az ajtón. Egyenesen a mozi felé vettük az irányt. Bella elment megvenni a jegyeket én meg addig ott vártam. Mikor odajött hozzám nem mutatta meg a jegyeket csak indultunk.
-3-as terem.-halottam sugymorogni Bellát.
Vettünk popcornt meg kólát és beültünk a terembe. Egyszer csak elindult a film. Mikor megláttam a vásznon majdnek elordítottam magamat. Az Alkonyat 4. részét néztük. Én az egész filmet csönben néztem végig. NAgyon tetszett. Csak elszomorodtam amikor Jacob leugrott a szikláról. Kisétátlunk majd Bella nyakába ugrottam.
-Köszönöm nagyon jó volt ! -mondtam boldogan.
Erre nem váalszolt csak elindultunk . Körbenéztünk. Vettünk néhány ruhát meg cipőt meg mindent. Majd olyan 6 óra körül végeztünk. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk haaz felé. Út közben berakta az egyik Jedward CD-t és énekeltünk. NAgyon jól alakult a napunk. Eddig ez volt a legjobb szülinapom. Még annál is jobb volt mikor 12 évesena vidámparkban tartották anyámék a bulit. De ez a jelen és ez volt az amit életemben vártam. Haza értünk. Bementem a házba. Leültem a aknapéra mire megcsörrent a telfonom. Edward hívott. Boldogan vettem fel.
-Szia ! Gyere át hozzánk ! Fontos lenne.-monta majd le is csapta a telfont.
Azt hittem baj tehát még csak át sem öltöztem rohatam egyből. Kopogtam az ajtón. Senki nem nyitotta ki csak egy hangot halottam. "NYitva van " monta valaki. Benyitottam . Sötét volt. Nem láttam semmit ezért csak az ajtó meletti kapcsoló felé nyúltam . FElkapcsoltama villanyt . Abban a pillantban kiáltást halottam . MEGLEPETÉS ! ordította vagy 20-25 ember egyszerre. És csak meglepetten álltam az ajtóban mikor Edward odajött hozzám.
-Meglepi.-mondta majd elkezdett húzni a szoba közepére.
Ott áltam mindenki körülöttem. Ölelés hegyeket kelett elfogadnom ezért időm se volt megköszönni senlkinek sem a partyt. MAjd egyszer csak rosszul letttem. Elkeztem szédülni. ELestem. Elsötétült minden........
8.fejezet
Csönd és sötétség. Semmi nincs az ég világon egyszer csak nagy enhezen kinyíltak a szemeim. Egy fehér teremben vagyok. Gondolom egy kórházban.Senki nincs itt. Csak egy valaki. Valaki akin fehér köpeny volt. Biztos az orvos. EGyszer csak fájdalom nyilalt a fejmbe. Odakaptam. Éreztem a kötést a fejemen. Körbenéztem. INfúzió a karomban volt. Mi történt velem ? Miért vagyok itt? Valami balesetet szenvedtem ? Nem az nem lehet. Akkor valami más lehetett. Semmi nem rémlett. Úgy 10 perccel később belépett egy szőke fiú szintén csak fehér köpenyben. Biztos ő is orvos. Bár túl helyes ahhoz. De nembaj megkérdezem hogy miért vagyok itt.
- Jónapot doktor úr.-mondtam illedelmesen és halkan.
-Szia ! -mondta a fiú és elnevette magát,majd leült mellém és megfota a kezemet.
Kikaptama kezemet az övéből. Mégis mit képzel. Ki ez a pedofil . Ezt felvették orvosnak ?
- MEg mondaná hogy miért vgyok itt?- kérdeztem egy kcisit dühös hanggal.
- Ne csináld már ! Alice te miért nem beszélsz velem normálisan ?-kérdezte meglepődött arccal.
-Bocsi de mit is kéne abbahagynom ? -kérdeztem majd elfordítottam a fejemet.
-Te nem tudod ki vagyk ? -kérdete félve.
-Miért kéne?
-Alice én a barátod vagyok!- mondta
Erre felkaptama f ejemet. Ez de égés. A pasimat doktor úrnak szólítani. Ekkora barom hogy leehtek. DE én nem emlékszem erre az igen fontos pillantra.
-És mi a neved?-nyögtem ki egy perces késéssel
Erre a fiú nem csinált semmit. Ilyed arccal meredt ki a fejéből majd egyik pilalantról a másikrra felpattant és kiment a szobából. 1 perc múlva az orvossal jött vissza aki megálapította hogy amnéziám van. Erre a "pasimnak " egy könycsepp gördült le az arcán. Leült megint mellém . Az orvos kiment és a fiú elkezdett áradozni.
-Edward a nevem. NEmrég ismertelek meg téged,de nagyon szeretlek és elvileg te is engem. Amugy én popsztár vagyok. Az ikertestvéremmel Johnnal énekesdek vagyunk és nagyon sokan ismernek.-err elnémult.
-Szóval Edward. Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom. De én most így nem tudnék veled lenni. Én nem emlékszem rád. Az utolsó emlékem az hogí Kerryvel a bartánőmmel éppen beszélgetünk az utcán. Utána minden kiesett.
Edward az ajtó felé vette az irányt és mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult és szomorú arccal közölte.
- Amugy Kerry a testvérem Johnnal jár. ÉS attól még hogy nem emlékszel rám én szeretlek téged.-mondta majd becsukta maga után az ajtót.
9.fejezet.
Még aznap bejött az orvos és közölte hogy hazamehetk. Én örömmel ültem fel. LEszedték az infúziót. Kimen az orvos és én abban a pillaantba öltözni keztem. éppen vettem volna fel a pólómat mikor benyitott valaki. Erre én felsikítottam és eltakartam magamat a pólommat.
-Ki vagy és mit akarsz.-ordítottam le a fejét.
-Bocsi Edward vagyok. De már megyek is-és még be se fejezte már nem volt benn.
FElvettem a ruhámat majd a cuccommal akezemben kisétáltam. Kerry,Bella,JOhn és természetesen Edward is ott várt engem. Kikapták a kezemből a srácok a cuccomat majd elindulak le a lépcsőn. Én amint altűntek a fiúk Keryy és Bella nyakába ugrottam.
-Annyira hiányoztatok még ebben az 1 napban is.-mondtam
Erre ők is visszaöleltek. Elindultunk a fiúk után mi is. Lementünk a lépcsőn. Sajnos még mindig nem jutott eszembe hogy én honnan ismreme a fiúkat. De vlahogy mátr most vonzott Edward. Beszálltunk egy fekete sötétített ablakú kocsiba. A fiúkkal ültem hátul a lányok pedig elől. Éreztem hogy Edward szorosan hozzámbújik. John meg csak ábrándozik az ablakon kifelé. Megérkeztünk egy számomra teljesen ismeretlen helyre. Kiszállt mindenki a kocsiből és láttam hogy a szomszéd háznál vagyunk. John és Edward búcsúként megöleltek KErryt meg John egy búcsúcsokkal üdvüzülte. Bementek . Biztos itt laktak. Kerryvel és Bellával pedig elindultunk hozzánk. Amikor bementünk ők leültek a kanapéra és nézték a tv-t. Én felszaladtam a s zobába és körbenéztem. megláttam egy pár férfi zoknit. Gondoltam Edwardé. Körbenéztem a szobámban és megláttam egy képet. A srácok,Kerry ,Bella és én voltam rajta. Ekkor minden eszembe jutott. A megismerkedőstől kezdve az ivásig minden egyes mondat. Csak az az egyetlen éjszaka nem. ÉS még valami . A szülinapi blim a mi elvileg tegnap volt . És én még meg sem köszöntem azt. Lerohantam a lépcsőn. Egyből a lányok nyakába akik nem is értették miért vagyok iylen boldog.
-köszönöm-mondtam majd kirohantam az ajtón.
Egyenesen a szomszád ház felé vettem az irányt. Johnhoz és Edwardhoz. Bekopogtam. Ők egysszerre nyitottak ajtót. Én egyből megöleltem őket. Nekik is csak annynit mondtam hogy köszönm majd továbbáltam. Mentem az utcán boldogan amikor egy hangot halottam a nevemet kiáltozni. Edward volt az. Jött utánam és ahogy elnéztem már sok ideje futhatott mert vörös volt a feje és az izzadság csak folyt róla. Utolért . Megfogta a kezemet majd megcsókolt.. A város egy kcisit elhagyatottabb részére tévedtünk. Edward egyszeer csak húzni kezdett. Nem tudtam hogy hova akar elráncigálni. Nem is érdekelt. Csak mentem utána. Egy dombhoz értünk. Ekkor leültünk egymás mellé és beszélgetni keztünk.
-Nos Edward.-keztem bele mondandóba,de félbeszakított.
-Figyi Alice.....Én...nem Ed vagyok hanem John.
Erre a mondatra én totál kiakadtam. Felpattantam,lekevertem neki egy pofont és elkeztem futni.Halottam hogy John fut utánam és ordítozik de nem érdekelt. Berohantam a házukba és EDward nyakába ugrottam. Ekkor odaért John . A fiúk furán néztek rám. Mi a franc van hogy én semmiről nem tudok.
-Alice most mivan?-szakította meg a csöndet Ed.
-NEm lehetek veled? HIsz járunk nem ?-kérdeztem megleődve.
Erre Edward elcsodálkozott és torkaszkattából röhögni kezdett.
-Én nem Ed vagyok hanem John-mondta majd megint röhögött.
Odamentem az igazi Edwardhoz majd a szemébe néztem. Egy olyan "majdgyereáthozzánk" fejet vágtam és vörös fejjel kirohantam.
10.fejezet
Ledőltem az ágyra. Bámultam a plafont legalább fél órán keresztül. Majd felpattantam és kirohantam a szobából mert kopogtak. Mi a francért nem tudnak békénhagyni. Kinyitottam az ajtót. Edward állt ott bocsánatkérő fejjel. Bassza meg a bocsánatkérését. Elvileg bízik bennem. Akkor minek baszogat ilyenekkel?? A szemébe néztem majd behúztam a lakásba. Amikor belépett én becsaptam mögötte az ajtót. Amint megfordultam visszakézből pofoztam fel. Nem kcsi erővel. Erre Edward hétraesett. Bumm. Neki az asztal csücskének.Ott hasalt a földön. Csak annyit nyögtem ki hogy ezt megérdemelted. Nem gondoltam hogy bármi baja lenne ennyitől. De nem kelt fel. Láttam hogy a szeme nyitva van,de megszólalni nem tud. Erre már kétségbe estem. Letérdeltem mellé. A szemébe néztem és csak za ismételgettem hogy mondj valamit,mondj valamit. De ő meg sem szólalt. Ekkor már megilyedtem. Felpattantam és tárcsázni keztem a mentőket amikor egy kéz ért a vállamhoz. MAjd abból az érintésből ölelés lett. Kivette a telfont a kezemből. Edward volt az. Úgy néz ki semmi baja nincs. Megfordultam. Edward még mindig a kezei között szorongatott. Egy huncut fejet vágott majd közelebb hajolt. Még nem csókolt csak bámult.
-Mégis mit gondoltál? Hogy ennyitől kidőlök?-kérdezte
-Nem. De meilyedtem. És te mit képzeltél? Csak úgy behazuidod hogy te John vagy ?-mondtam válaszként majd egy kcsiit hátrébb lövtem.
Erre ő nem válaszolt csak visszajött hozzám és megcsókolt.Megpróbáltam ellökni de nem ment. Képtelen voltam rá. Egyik pillanatról a másikra kezdett elfajulni a dolog. Én eddig benne voltam a játékban de ennyni elég volt.
-Edward ne !- súgtama fülébe.
Ed erre lelassúlt és már csak csókolgatni kezdett. Majd már azt is abbahagyta. Felém fordúlt és a szemembe nézett. Csak bámultunk egymást . Már majdnem a csóknál tartottunk megint amikor egyszer csak kopogtak. Elsétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam.Bella állt előttem. Akkora vigyorral amit még életemben nem láttam rajta.
-Szia.-mondta és majd kiugrott a bőréből.
-Szia-mondtam majd megöleltem.
Egyszer csak lefelé gördült egy kcsit a szája. Meglátta Edwardot mögöttem. Nézett egy kis ideig majd megint mosoly tört a szájára. Kiküldtem Edwardot mert Bella 4 szem közt akart velem beszélni. Leültünk 2 -en a kanapéra és faggatni keztem.
-Na mi az a nagy újság ? -kérdeztem izgatottan.
-Hát.....az hogy......Eric.....megkérte a kezemet!!-mondta és a kezét lóbálta felém amin rajta volt a jeggyűrű.
Erre válaszolni sem tudtam csak megöleltem.MAjd megfogtam a kezét és alaposan szemügyre vettem a gyűrűt.
-Ez gyönyörű ! -kiáltottam el magamat.
Még beszélgettünk legalább 1 órán át majd hazament. Eric már nagyon várta őt.
11.fejezet.
Egész este csak Bella kijelentésén járt az eszem. Nem tudtam elfelejteni. MEgkérte a kezét. Nem csodálom. Több mint 1 éve ismeri. Ideje volt már. Olyan este 11 lehetett amikor már elfáradtam a gondolkozásban. Elaludtam. Másnap olyan 12 óra körül ébredtem. Fáradtan ültem fel. Ránéztema telfonomra és láttam hogy kaptam egy SMS-t . Edwardtól.
" Jó reggelt édes! Sajnos ma csak délután találkozhatunk de majd kérlek meséld el Bellának a bejelentését! Puszi : Edy"
Felálltam és készülődni keztem. Berohantam a fürdőbe. Memostam az arcomat és csak bámultam a tükröt.Vagyis a tükörben lévű valakit. Megfésülködtem és fogat mostam. Már kicsit jobb volt az állapotom ezért lementem a konyhába és bevágtam egy szendvicset. Utána felöltöztem. FElkaptam a dzsekimet,beraktam a fülhallgatót a fülembe és kiléptem az ajtón. Mentem az utcán boldogan. Szinte ugrálgattam. Nem érdekelt hogy ki néz hülyének. Jó kedvem volt. Egyszer csak láttam magammal szemben Kerryt valami fiúval. Észre vettem hogy nem akárkivel. John karjai közt volt. Odamentem hozzájuk.
-Sziasztok! Hát ti ? John ti nem koncerten vagytok ?-kérdeztem kapkodva és meglepődve
-Hát a mai napunk szabad. Gondolom ezt tudtad. -mondta John
-Hát ami azt illeti ezt nem.-mondtam
Elsiettem. Egyenesen a fiúk házához. Brkopogtam hátha Edward ott van. Vártam egy percet amikor halottam lépteket. Egy lány nyitott ajtót. Szép barna haja volt. Karcsú test meg minden. Ilyedten néztem rá.
-Szia. -mondta mit sem sejtve
-Szia ! Alice vagyok. Edwardot keresem.-mondtam illedelmesen.
-Ed most nem ér rá.-mondta nagyképűen.-Amugy a nevem Selena.
-oké köszi akkor majd jövök később.-mondtam amjd vörös fejjel elrohantam.
Nem mentem haza. Inkább Belláék felé vettem az irányt. Út közben rosszul lettem. Megszédültem és elestem. Elsötétült minden. Utolsó emlék hogy hallom a mentő szírénáját.
***
Másnap korházban ébredtem. Üres a szoba. Senki sehol.Csak Kerry ,Bella és persze Eric van ott a szoba előtti székenél. Nem is csodálom. A multkori után. Edward le se szarja a fejem. Egyszer csak kopogást halottam. Bejött Kerry. Szokásos kérdések. Mi történt. Miért vagyok itt. Jól vagy-e .....meg minden. Úgy fél órát dumáltam Kerryvel aztán az ő hejét Bella és Eric vette át. Ők is elsorolták a szokásos kérdéseket. Már nagyon idegesített. Aztán Bella mosolyogva nézett rám.
-Mi van ? -kérdeztem furán
-Semmi. Csak hát meglepő ez a baba.-mondta
Én csak gülü szemekkel bámultam.
-Milyen baba?-kérdeztem meglepődve
-Hát nem tudod. Azért lettél rosszul az utcán mert terhes vagy.-mondta
Én csask bámultam magam elé. Ez hogy történhetett.??!! Miért pont velem ??ű
12.fejezet.
Még aznap jött az orvos és haza küldött. Bellával és Ericcel mentem haza. Leraktak otthon és ők is mentek haza felé. Beléptem az ajtón. Ledőltem a kanapéra és csak bámultam magam elé. Teljesen kiborított ez a hír. A gondolkozásomat kopogás törte meg. Mentem az ajtó felé. Kinyitottam. Edward állt ott. Én csak bámultam őt. Egyik pillantban észhez tértem majd becsaptam az ajtót és felrohantam a szomámba. Rá úgy öt perccel lépteket halottam. Sajnos Edward rájött hogy kilincs van az ajtón és be tud jönni. Fenébe ! Bejött a szobába és leült mellém. Én abban a pillanatban felpattantam és megpróbáltam elmenekülni. Ez nem jött össze. Már a lépcsőnél voltam amikor láttam hogy elindult utánam. MEgilyedtem. Siettem le a lépcsőn de egyik lépésnél megcsúsztam és ügyesen legurultam a maradék lépcsőfokon. Megpróbáltam felállni. Nem ment. Fájt mindenem. De leginkább a bokám. Nem tudtam ráálni. Edward felkapott és bevitt a korházba. Megint.
Beértünk és engem egyből röntgenre küldtek. Úgy fél órát kelett várni az eredményre ezért sajnos Edwarddal volt időnk beszélgetni és még csak elszaladni se tudtam volna.. És ezt ő ki is használta.
-Figyi Alice. Nem tudom miért haragszol rám. De ha az a gond hogy nem voltam veled azon a napon akkor azt el tudom magyarázni miért volt.
Erre nem válaszoltam. De zserintem rájött hogy igeni az a bajom.
-Csak azért nem voltam veled mert az egyik ismerősünk itt volt és John vlaami indokkal elment és nem hagyhattam ott egyedül.
Sértődöttten felé fordúltam és majdnem órdítva szoltam hozzá.
-És ki volt az a drágalátos ismerős ?-
-Egy régi haver. Régen Johnnal járt. De nem alakultak a dolgok jól. Ezért úgy döntött hogy csak barátok vagyunk. John azóta nem igazán beszélt vele. És most csak azért jött ide hozzánk.
Már majdnem szóltam volna vissza de hívtak minket az orvosiba. Elmondták hogy sikeresen eltörött a bokám. De nem is akrhogy. Egy olyan ponton ahol nagyon sok idő míg meggyógyul. Remek. Következő állomás hogy begipszlik. De várjunk csak. ÉS mi van a gyerekkel ??!! Visszarohantam. Adtak egy mankót és elküldtek valami szobába. Ott megint valami vizsgálat volt.
**
Másnap vissza kelett mennem az eredményekért. A törött láb miatt leglább 2 órába telt az utazás. De nem érdekelt. Bementem és egyből a portán már odaadták az eredményt. Olvasgattam. Semmi értelmes nem volt rajta. Éppen arra jött az orvos aki tegnap vizsgált ezért megszólítottam.
-Jó napot Doktor úr! Segítene nekem?-kérdeztem
-Szép jó napot. Miben kéne?
-Nem tudom hogy mit jelent az ami ide van írva. Segítene?
Az orvos tanulmányozta a lapot majd visszaadta.
-Szomorú hírt kell közölnöm. NEm lesz gyereke.
Erre én megint csak lefagytam.
13.fejezet.
Napokig csak búslakodtam. Eddig nem akartam gyerekt. Sőt. De ez a hír hogy most mégse lesz. Ez teljesen elszomorított. Úgy 3-4 napig csak ültem a szobámban. Senkivel egy szót sem beszéltem. Már hiányoztak a többiek de nem tudtam volna kibírni. Edward,Kerry,Bella,John sőt még Eric is hívott. senkinek nem vettem fel. Már untam az ott létet és keztem már lenyugodni ezért úgy döntöttem hogy kivánszorgok a szobából. Lesétáltam a rettegett lépcsőn. Be a konyhába és kivettem a hűtőból egy tábla csokit. Leültem vele a tv elé és miközben harabdáltam egy olyan adóra akdtam ahol éppen Jedward interjú volt. Csak hallgattam és csodák csodájára néhány mondaton nevetni keztem. A csoki elfogyott ezért kinyomtam a tv-t és megigazítottam a hajam,sminkem meg mindent és felkaptam valami használható ruhát majd elindultam az ajtó felé. Kimentem és átmentem ecsetfejú haverjainkhoz. Bekopogtam és ők egyszerre nyitottak ajtót. Mint ha megrendezték volna egyszerre öleltek meg és köszöntek . Edward nagyon megörült annak hogy végre mosolygok. Bementünk és beszélgetni keztünk. Egy idő után megjelentek a többiek is. Kerry Bellaé s ERic is . Felálltam és megöleltem őket. Szokásos kérdések mint mindig.
Estig beszéltünk majd Kerry Johnnal elment vacsorázni . Bella és Eric is haza mentek. Edwarddal kettesben maradtunk. Most mintha őt utánoztam volna. Törtött láb. MAnkó meg minden. Csak ültünk egymással szemben. Én egyik pillanatról a másikra nevetni keztem. Ed mintha ott sem lett volna csak bámult tovább.Mióta elmentek azóta vlaami nem stimmel vele. Mi van ezzel a gyerekkel ? Talán bánatos? Mindegy nem érdekel. Nem akartam zavarni a gondolkozásában ezért csak annyit mondtam hogy megyek és nagy nehezen felálltam . Mankó a kézbe majd szépen lassa elbotorkáltam az ajtóig. Próbáltam kinyitni. Nem siekrült. Talán bezárták ? MEgpróbáltam erősebben ráncigálni. Sehogy sem tudtam kinyitni. Majd vissza mentem a kanapéhoz. Edward még mindig ugyanúgy ült. Odamentem hozzá. Leültem mellé és meöleltem. Erre viszont felkapta a fejét. Felém nézett de még mindig nem szólt egy szót sem.
-Mi a baj ?
Mintha tudomást sem vett volna rólam visszanézett az előző pózba.
-Ha ennyire nem akarod elmondani akkor legalább elárulnád hogy hol a lakáskulcs? -kérdeztem már idegesen.
-ott van.-mondta és mutatott a szekrény felé.
Na mivan kinyögött egy szót? Csoda! Elindultam a szekrény felé . Sajnos nem ment túl jól. A mankó miatt. És ahogyan magamat ismerem valami történni fog hogy itt amradjak. Sajnos történt is. Elég rosszul léptem ezért elestem. Rá a törött lábamra. Elképzelhetetlenül fájt. Nem tudtam felállni. Cska próbálkoztam de nem ment. Egyik pillanatban Edward odajött és felsegített. A szmén látszódott az aggodalom.
-Jól vagy ? -kérdezte
-Nem. -mondtam majd rátámaszkodtam. NEm tudtam mit csinálni mert a fájdalomtól még mozdulni is alig tudtam. Ed felkapott a kezébe és a kanapéra vitt. Ott letett és leült mellém.
-Bocs az előzőkért csak ki vagyok borulva.-mondta
Erre nem válaszoltam csak a vállára tettema fejemet. Ő kihasználta az alaklmat és megcsókolt.
14.
Másnap a saját ágymaban ébredtem. Lehet hogy ami történt azt csak álmodtam? Nem sajnos nem. A lábam be volt kötözve és hihetetlenül fájt. Felültem és a lábamhoz kaptam a kezemet. Próbáltam szórítgatni hátha ,de nem csillapult. Egyszerűen fájt. De nagyon. Felálltam és féllábon elugráltam a szekrényig. Ott bevettem egy erős fájdalomcsillapítót hátha az működik. Egynlőre semmi. Leültem az ágyra és csak várakoztam. A fájdalom pedig egyre jobban erősödött. Körbenéztem. A mankót sehol nem láttam. Talán ott maradt Edwardéknál. FElkaptam a telfonom. Addig sem gondolok a fájdalomra. Megcsörgettem Edwardot. Nem vette fel. Megcsörgettem John-t ő sem vette fel. Biztos koncerten vannak. Akkor próbáljuk meg Kerryt hátha . CSörög,csörög....de semmi. Talán összefogtak ellenem ? Próbáljuk meg Bellát is. Ő sem. Akkor az utcsó lehetőség. Eric. Tudom ő nem tud segíteni túl sokat de legalább valakivel tudok beszélni. Csöng,csöng....semmi megint csak. Hát ezt nem hiszem el. Mi van itt? Akkor még egyszer Kerry. Nem vette fel. Megint viszont most hagytam neki üzenetet hogy ha meghallgatja akkor jöjjön át, és ha lehetséges akkor hozza el Johnéktól a mankót. Fetrengtem az ágyban órákon át. A fájdalom még midig nem csökkent. Sőt. Egyre csak erősödött. Már abban a helyzetben voltam hogy felvágom az ereimet. Fél óránként szedegetttema gyógyszert ami szépen lassan elfogyott.Olyan lettem mint egy rossz drogos aki éppen le akar szokni a cuccról. Folyamatosan az járt az eszemben hogy mikor vehetem be a következő gyogyszert hogy kcist enyhüljön a fájdalom. MEgpróbáltam felállni a lábamra hátha de nem sikerült. Visszahuppantam az ágyra. Ezt még legalább 4 x megpróbáltam. . Egyre idegesebb lettem. Visszadőltem az ágyra és az arcomat a párnabá nyomtam. Síkítottam egy nagyot majd a könnyeim is kicsordultak. Elegem van. Soha semmi nem sikerül nekem. Egy csődtömeg. Egy selejt. Minek vagyok én ezen a világon. Semmire nem vagyok jó. Elugráltam az ablakhoz. Kinyitottam és kültem a párkányra. Ott próbáltam gondolkkozni. Nem ment. Már az az ötlet járt a fejemben hogy kiugrok. A második emelet. Az elég magas a halálhoz. CSak egy kis ugrás és mindewn könyebb lesz. Semmim nem fog fájni. És csalódás sem ér többet. CSak egy kis lendület is elég lenne. Már ugysem vagyok fontos. Hisz minek is kellenének ilyenek a földnek. Ugrok. Nem ugrok. Melyik legyen?
15.rész
Ugorjak vagy ne. Éljek és szenvedjek vagy haljak és könnyebüljek meg. Melyik legyen. Ha meghalok a barátaim nem bírnák ki. De ha élek azt meg én nem bírom ki. Inkább a halál. Eldöntöttem. Halál. Ugrottam volna szívesen de amikor próbálkoztam volna egyszerűen nem ment. NEm mertem megtenni. MAjd egyik pillanatban valaki a vállamat megfogta. Hátra fordultam. Kerry állt mögöttem. Aggódó arccal bámult rám. Ennyire aggódnak értem ? Bámultam rá. Észrevettem a háta mögött ott van John aki szintén aggódva bámult. Végre tudom hogy megéri élni. Visszamásztam a szobába és elugráltam az ágyhoz. Kerry még mindig kussban volt. John is. Persze látszott rajta hogy nem bírja sokáig. Kb még 5 percet volt csönd. John nem bírta tovább és hangosan elkezdett velm kiabálni.
-Alice ! Veled meg mi van ? Miért akartad megölni magadat?A barátokra nem is gondoltál ? És Edward? NEm tudod mi lett volna vele ha te meghalsz.-és még mondta volna tovább csak Kerry befogta a száját.Sajnos igaza volt. Nagyon is.
-Sajnálom. Sajnálom.-ismételgettem.- Csak hát....nem volt könnyű. Az okot hagyjuk. Lényeg ohgy nem haltam meg. Itt vagyok. -mondtam - ÉS John. Teljesen igazad van. Mégegyszer sajnálom. Nagyon.
Elcsöndesült mindenki. John előkapta a telfonját. És nyomkodni kezte.
-Mit csinálsz? -szóltam oda hozzá
-ö..ö..ö...semmit.-mintha félne
-Mit csinálsz?-ismételtem meg hangosabban és oda ugráltam hozzá
Kikaptama telfont a kezéből. Éppen egy SMS-t írt. Edwardnak. Kitöröltem az összes karaktert.MAjd visszanyomtam a kezébe.
-Amugy nem hoztátok át a mankómat ?
Kerry és John összenéztek,és sunyin mosolyogni keztek. Ezek valamit terveznek . CSak jó lenne tudni hogy mit. Ott áltam fél lábon majd egyszer csak John felkapott a kezébe.
-Mit akartok ? Tegyetek le !!!-ordítottam.John mintha nem is halotta volna ment tovább. NEm rakott le. De még a házon belül voltunk. Biztos hogy Edwardhoz akartak volna vinni. De én nem akartam menni. NEm tudtam mást csinálni. Megharaptam John nyakát hátha lerak.DE nem. Mintha nem is érezte volna . Mondjuk az arcán látszott hogy fájt neki. Kiléptünk az jatón. Ott már nem erősködtem. Csinálják azt amit karnak.Kivitt a kertből majd a ház előtt megált. Mintha várakozna.Úgy 5 perc múlva jött egy szép fekete sötétített ablakú kocsi. John megindult. Kerry kiynitotta az ajtót. John pedig berakott a kocsiba. A sófőr beindította motort. Elindultunk. De hogy hova.LEültem és láttam melettem egy dobozt. A nevem volt ráírva. Kinytottam. Egy gyönyörű szép piros ruha volt benne és egy fekete cipő.a ruha alján buggyok és a derekát egy fekete övként karott szalag. Kivettem a dobozból majd mégegy cetlit találtam rajta. Egy "vedd fel ! " felirattal.Elég nagy volt a hely és a sóför sem látott hátra. hát felkaptama ruhát ami kicsit nehézkes volt a lábam miatt. De megoldottam. Találtam egy fésőt és egy sminkkészletet is. Kisminkeltem magamat és szépen megcsináltam ahjamat. Ha már a ruha szép akkor fejem is nézzen ki valahogy. Készen voltam. Alábamnál megtaláltam a mankómat. De az sem volt az enyém. Egy szép díszített mankó volt. Felkaptama kezembe. Akkor döbbentem rá hogy a fájdalom elmúlt.
16.rész...
Még mindig nem érkeztünk meg. Már keztem azt hinni hogy valahova messzire visznek. De nem. Ebben a pillanatban megállt a kocsi. Elcsöndesült a motor zúgása. Hallom hogy a sófőr kiszáll,és egy férfival beszélgetni kezd. Majd ők is elhalgatnak és kinyillik az ajtó.Kint hullott a hó. Egyszerűen gyönyörű volt télen Dublin. Egy számomra ismeretlen ember állt ott és kezét nyújtotta. Kiszálltam majd mankóval mentem tovább. A férfi után mentem csak egy kis idő után elvesztettem a szemem elől mert kicsit lassan mentem. Onnantól egyedül kelett mennem. Csak bojongtam a hosszú folyosón amin több ajtó is volt. Egy kis idő után rátaláltam egy ajtóra ami szépen díszített és ki volt világítva. Bekopogtam. Már amennyire tudtam. Vátram egy kcisit majd benyitottam. Edward ült egy asztalnál ami szépen meg volt terítve. Odamentem hozzá mire ő felállt velem szembe. Közelebb mentem hozzá. Megcsókolt.kicsit hátrébb lépett .
-Hű de gyönyörű vagy!-mondta majd fütyült egyet.
-Köszönöm. De mire is fel ez a nagy ünneplés meg kiöltözés meg minden ??-kérdeztem majd megint közelebb léptem.
Erre nem válaszolt majd ellépett tölem és az egyik széket kihúzta majd intett hogy üljek le. Odabotorkáltam majd leültem nehézkesen. Majd a velem szembe lévű székra leült. Ettünk egy kcisit majd megszólalt.
-NEm tudod?
-Nem
-Akkor elmondjam?
-IGen
-Hát jó...az egésznek az oka az hogy ünnepelni szeretnék. Karácsony közeleg. ÉS ez azt jelenti hogy lassan már 3 hónapja ismerjük egymást.DE a legnagyobb oka hogy szeretném ha megbocsájtanál a történtek miatt.
A vacsora végén felált majd mellém sétált. FElálltam. Sajnos nem túl jól léptem ezért a lábam megint sajogni kezdett,de nem érdekelt. Elmentünk egy kicsit sétálni a havas utcákon. Egyszerűen imádtama havat. NAgyon is. Ott mentünk.Vagyis én botorkáltam ő pedig segítette minen léptemet. Elértünk a házunkig. Behítam őt. Bent leültünk a kanapéra. Ott beszélgettünk megint egy kis ideig majd felkapott a kezébe és felvitt a szobámba. Miért imádják azt hogy cipelnek minket. Lerakott az ágymra majd mellém ült . NEm bírtam ki. Megcsókoltam. Hosszan. MAjd egyr eés egyre szanvedélyesebben,majd rádőltem.Egyre jobban és jobban csókolt. Elértünk ahhoz a ponthoz. Kigomboltam az ingjét majd kicsatoltam az övét. Ő erre levette a piros ruhámat. Mindkettőnkön csak a fehérnemű maradt. MEgtörtént.
****
Másnap melette ébredtem.Belefúrtam fejemt a mellkasába és úgy hallgattama szívdobogásait. Nagyon jól esett. Már majdnem visszalaudtam amikor mepuszilta a fejemet.
-Jó reggelt-mondtam majd felkaptam a fejemet és egy szájra puszit adtam naki.
-Neked is-mondta majd ő is adott egy szájrapuszit.
Megpróbáltam megfordúlni majd a fájdalom nyilelt megint a lábamba. Most még jobban fájt mint valaha. HAngosan felsikítottam. Edward aggódva nézett rám. A fájdalom nem enyhült. Még mindgi nagyon fájt. FElhajtottam a takarómat. A látvány megilyesztett. NEm tudtam hogy ilyenkor mit lehet csinálni. A lábamon a gipsz.....félbe volt törve. És egy hatalmas nagy repedés volt az oldalán. MEgvan miért fájt a lábam. A lábamba megint belehasított a fájdalom amire felordítottam.
17.rész.
Szenvedtem. Egyszerűen fájt. A félbetörött gipsz húzta a lábamat. Nem tudtam volna megmozdítani. Ha Edward nincs én esküszöm ott halok meg. Bevitt a korházba ahol nagy nehezen leszedték a maradék gipszet majd újra raktak rá. Már jobb volt. Láttam a szemén az aggodalmat ami egyre inkább csillapodott.Az aggódás heylét mintha valami szomorúság vette volna át. Mintha titkolna valamit. Kimentünk a korházból. Haza felé vettük az irányt. Hívtunk egy taxit. 10 percig csak csöndben ácsorogtunk majd megérkezett a kocsi. Beszáltunk. Egész úton bámultam az ablakot. Minden megint csak tiszta hó volt. Gyönyörű fehér hó. Megérkeztünk. Kiszálltunk és elkísért Edward az ajtóig. Ott adott egy hosszú csókot majd megölelt és fülembe súgta. " MAjd beszélnünk kell ! " . Aztán már ott sem volt. Megint mit akarhatott?! Nem bírtam ki . Nagyon kíváncsivá tett ezért átmentem hozzájuk. Bekopogtam. John nyitott ajtót.
-Szia -mondta majd megölelt volna de inkább visszahúzodott.Arcán egy kcisi szomorúság látszodott.
-Szia !-mondtam majd én öleltem meg őt.-BEszélhetnék Edwarddal ?
-Persze! Fenn van a szobában.-mondta majd felkapott és kérés nélkül felvitt az emletre. NEm bántam meg mert egyedül nem ment volna a lépcsőn felbicegni. Csak hosszú idő alatt. Lerakott a szoba csukott ajtaja előtt.
-Innentől boldogulsz ugye?
-Igen-mondtam majd elnevettem magamat.
Bekopogtam majd benyitottam. Edward a szekrény előtt ült és vagy 6 bőrönd volt melette. Abból vagy 3 már tele volt ruhákkal és cipőkkel.
-Szia!-mondtam meglepődve.
-Szia! Figyelj. El akartam mondani hogy holnap turnézni megyünk Dublinban és nem jöhetsz velünk. 15 nap az egész. -mondta majd egy apró könnycsepp gördült le az arcán.
NEm, igaz. Amikor jól alakulnak a dolgok akkor mennek el. Tökéletes időzítés.
-Ezt most komolyan mondod? NEm lehettt volna korábban? -akadtam ki.-TE is jól időzítesz! -mondtam majd könycseppek jelentek meg a szememben.
-Figyel Alice-mondta majd felállt és oda jött hozzám. Én nem tehetek erről. Nem én szervezem. De tudod ha lehetne akkkor maradnék.-mondta majd megölelt.
Egy kicsit sem vígasztalt ez az egész. Elforgultam majd az ajtó felé vettem az irányt. Kimentem majd a lépcső akadt elém. Fenébe. Kezembe vettem a mankót majd fél lábon leugráltam. Amikor leértem Láttam hogy John ül a kanapén és könnyezik. Karjaiban pedig Kerry aki szintén sír. Úgy tűnik neki is most tudta meg. Legalább lesz valaki aki megért. Edward ezzel összetörte a szívemet. És beadta hogy ő annyira imád me gminen. MEg az a vacsora és ami utána volt. És most meg itt tartunk. SAjnos. Elbicegtek az ajtóig. Kiléptem rajta és abban a pillanatban előtörtek a könnyeim nekem is. Mentem volna haza csak sajnos megint lépcső előtt áltam. Az előző teknikával azon is túl voltam majd amikor indultam volna Edward utánam jött. Mit akar már megint. Ha megint magyarázkodni fog.
-Mit akarsz? -ordítottram rá.
-Figyelj-közelebb lépett- Ugye most ettől még nem fogsz utálni ? Erről nem tehetek. Nem akartam elmondani előbb mert féltem hogy elveszítelek. És most még roszabb a helyzet. Hidd el hogy én Szeeretlek ! -mondta majd megint közelebb jött annyira hogy ajkunk összeért.
18.rész.
Elmentek. Már megint egyedül érzem magamat. Mintha csak Kerry és Bella lenne nekem és ők nem is léteznének. De a fejemben sajnos mindig ők járnak. A szomorúság egyszerűen megőrít. NEm bírnom sokáig. Ha nem jön valami jó akkor nem tudom meddin fogok még épp elmével élni. Kopogást halottam.Lebotorkáltam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót de senki nem volt ott. Viszont a postaláda tele volt. Kivettem a leveleket mejd visszmentem a házba. Ledobtam azh asztalra majd odaültem és egyesével nyitogatni keztem. Számla,számla,számla. Ez nem az . Egy gyöünyörű szép rózsás boríték. Kinyitottam. MEghívó.
"Kedves Alice Small!
Szeretettel meghívunk téged december 28.-án tartandó ünnepségre. Isabella Roll és Eric Khaled Saade házasságára. Reméljük hogy eljössz."
Úgy röviden ennynit írt a levél meg még a helyszínt meg pontos időt meg mindent amit el tudsz képzelni. Végre egy kis öröm. Már vártam egy ilyen pillanatra.
***
Másnap felkeltem. Összekaptam magamat és átmentem Belláékhoz. Út közben végig zenét hallgattam. SIkerült végre kivernem egy kis időre a fejemből a fiúkat de sajnos ez csak addig tartott amíg meg nem szólalt a fülemben a Lipstick. Amint meghalottam a szívem szúrni kezdett. Fájt hogy rájuk gondolok. Hiányoztak. Szinte elviselhetetlen volt. Ha nem utcán lennék akkor elkezdenék sírni. Botorkáltam tovább egy egy könnycseppel a szememben. Fél úton jártam amikor már a hideg eluralkodott rajtam. Rezketni keztem. Nagyon fáztam. ÉS még csak a kezemmel sem tudom melegíteni a vállaimat mert a mankót kell fognom. MÁr lefagytak a kezeim lábaim de mentem tovább. Szám már be volt lilulva. Egyre lasabban léptem. DE szerencsére megérkeztem. Elbicegtem az ajtóig majd bekopogtam. Nem éreztem már a kezemet. Eric nyitott ajtót.
-Szia !-mondtam
-Szia! Hát veled meg mi van ?-mondta majud megölelt. Nagyon jól esett mert felmelegítette egy kicsit.
-Bemehetnék?? Mert már a fagyás határán vagyom.-mondtam majd odébb állt.Amint beléptem Bella a nyakamba ugrott.
-Sziaa ! DE hideg vagy-hátrált meg egy kicsit.
Leültünk a kanapéra. Én még mindig reszkettem. Bella hozott forró teát. Eric pedig egy takarót. Jól esett hogy törődnek velem. Végre el tudom felejteni a fiúkat.
-Megkaptad a levelet? -törte meg a csendet Eric.
-Igen meg ! És gratulálok ! Úgy örülök nektek.-mondtam majd megöleltem őket egyszerre.
MEgint csönd volt.legalább 10 percig . CSak annyi halatszott hogy én szürcsölgetem a teát. Kopogtak. Bella felállt és kinyitotta. Kerry volt az. Szegény nagyon szomorú volt. MEg is értem. Elmentek a srácok. Neki is hiányozhatnak. DE amióta elmentek egy üzenetet sem kaptunk tőlük. Végülis én nem. És ez elszomorít. SAjnos megint visszatértem a szomorúságra. Pedig sikerült végre elfelejteni őket erre meg tessék.
-Alice-szólt oda hozzám Kerry.
-Mi ?? -kaptam fel a fejemet.
-Szia! -mondta majd odaült mellém.
19.rész.
-Sajnálom de most mennem kell-közöltem majd elindultam az ajtó felé.
Elindultam haza felé. Úgy 20 perc alatt hazaértem. BEléptem az ajtón. Leültem az ágyra. Abban a pillanatban a könnyek előtőrtek belőlem. A szomorúságtól és egyben hiányától. Hiányzik hogy megölel, hogy a közrelemben van,hogy megnevettet,hogy amikor vele vagyok a kedvem mindig jó,és hogy sosem bántott meg normális okoból.Kimondom. Szeretem. Még ha el isment. Okot adott arra hogy ne haragudjak rá . Semmiért. Viszont még ki kell bírjak egy hetet nélküle. DE hogy azt hogyan csiélom meg . Az nem tudom. Egy dolgot viszont még nem bocsájtottam meg neki. HOgy amióta elmentek még csak egy vacak SMS-t sem küldött nekem. Semmi érdeklődés hogy jól vagyok-e vagy hogy elmndja hogy mizu velük
vagy valami. Semmi. DE hogy én sem fogom felhívni az is biztos. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Egy SMS. Meg sem néztem kitől csak megnyitottam.
"Találkozunk valamikor? " Meglepődtem. NEm is csodálkozom. Nem Edwardtól jött az SMS. Az egyik régi haveromtól akivel már alig tartom a kapcsolatot. Bár jófej a srác. Régen eggyütt voltunk de annak vége. És most újra beszélni akar velem ? Ennek nem lesz jó vége. Elkeztem pötyögni az SMS-t.
"Szia ! Rég beszéltünk ! Igen szivesen találtkoznék veled. Mikor hol ? " BEnyomtam a Tv-t. DE nem kelett volna. Egy képet mutattak amin Edward megy egy számomra ismeretlen lánnyal az utcán. Kézenfogva. NÉmetországban. Abbana pillanatban a könnyek előtörtek belőlem. Edward. Akit eddig annyira szerettem. Akiért meg is haltam volna.Akire mindig számíthattam. EGy szemét. Megcsal. Maradjon is ott NÉmetországban. NE merészeljen vissza jönni. Ha mégegyzser meglátom esköszöm azt nem éli túl. Érkezett egy SMS-em.
" Örülök. Ha neked jó akkor oylan 4 óra körül a Pláza előtt??" A RÉgi haverom Adam volt az. Adam akit rég óta ismerek és tudom hogy nem hagyna el csak úgy. Ezért is szerettem őt. Csak hát egy nagy veszerkedés miatt váltunk szét. Azóta nem is beszéltünk. CSak úgy néha néha egy két szót ha találkoztunk. Válaszként Írtam "OK"-ot majd ránéztem az órára. 2 óra. FElmentem a szobába amennyire gyorsan csak tudtam. LEtusoltam,smink meg minden. A hajamat kivasaltam. FElöltöztem egy normális ruhába majd egy cipőt kerestem az épp lábamra. 3 óra. LEbotorkáltam a lépcsün és felvettem a téli kabátomat. A mankóval a kezemben indultam útnak. Hívtam egy taxit. úgy fél óra latt ott is voltam. Minden tiszta hó volt.Leültem a pláza előtti lépcsőre és csak csodáltama tájat. Fél órán keresztül. Majd megláttam Adamat. FEkete kcsit hosszú haja az arcába lógott. Szeme messziről is csillogott. Egy egyszerű famerben volt. FElül egy nagykabát. Fülében fülhallgató. Messsziről is láttam hogy a füléböl kiszedi és zsebre vágja. FEltápászkodtam. Amint sikerült felállnom Adam megállt. MEglátta hogy a lábam törtött. Majd újra elindult. Oda jött hozzám és szorosan megölelt. Nem gondoltam volna hogy ezt mondom de jól esett.
-Szia ! Hát veled meg mi történt??
-Szia ! Hát hosszú történet. Majd mesélek. Legyen elég anniy hogy balset! -mondtam majd elnevettem magamat.
20.rész.
Elmentünk az egyik parkba. Ott leültünk az egyik padra és elmeséltem neki az eddigi kalandomat. Egész végig csak csöndebn hallgatott. A végén már kezdett csodálkozni kezdett mindenen.
-Na én elmondtam mindent. Most te jössz!-mondtam majd egy kcisit közelebb húzodtam hozzá.
Adam hosszas mesélésbe kezdett. Eltelt az idő. Arra lettünk
fiogylemesek hogy már sötétedik. Elbeszélgettük az időt. ÉS mit ne mondjak. Jó volt. Jól éreztem magamat.
-ELkísérjelek haza ?- kérdezte
-Hát ha nem lenne gond.
ELindultunk hozzám. Egész úton egymádhoz közel mentünk. Edward teljesen kiment a fejemből amíg vele voltam. Egyzseerűen nem gondoltam rá. És eszembe se jutott semmi. Meegérkeztünk.
-NEm jössz be?? -kérdeztem tőle majd elmosolyodtam. Előtörtek a régi emlékek. Régen is ezt csináltuk. MAjdnem 1 évig voltam együtt vele.
-Nem zavarok?
Nem válaszoltam csak kinyitottam az ajtót és mutattam neki hogy mennyen beljebb. Belépett majd rutinosan leült a kanapéra. Odaültem mellé. MEgint egy emlék. Amikor egyzrr itt volt nálunk . Itt ültünk a kanapén és bámultuk egymást. Majd egyik pillanatban közelebb jött és megcsókolt. MAjd ez a csók átment másba.
-Hahó-bökte meg a vállamat. Biztos elgondolgoztam.
-MI ?!! -kaptam fel a fejemet.
-Azt kérdeztem hogy szerinted helyes vagyok ?
Öhm....erre ilyenkor mit válaszoljak ? A volt pasim megkérdezi tőlem hogy szerintem ő helyes-e ?
-NEm tudom. Igen-mondtam majd elvörösödött a fejem .
Erre ő közelebb hajolt. MEgölelt utána pedig megcsókolt. TE jó ég. NEm zavart. CSak meglepett. Kimondottan jó volt. Újra érezhettem amikor velem van. És nem csak beszélgetünk. HAnem jobb. Visszahajolt.
-Ugye nem gond? -kérdezte kedvesen.
Válaszként odahajoltam és én is megcsókoltam őt. Erre ő mintha felpörgött volna egyre jobban és jobban csokolni kezdett.
-Szabad? -kérdezte majd kcsit hátrébb hajolt.
NEm tudom mire gondolt. Vagyis sejtem.
-Igen-mondtam majd újra csókolni kezdett. És egyre jobban és jobban. Majd eljutottunk ahhoz a ponthoz. Ott megtorpant.
-Biztos?
Nem tudom mit akarok. Szeretném,de Edward még látezik. Igaz hogy megcsal. NA most visszkapja.
-100%
******
-Reggel Adammal egy ágyban ébredtem. Vagyis a kanapén. Átkarolt engem és úgy aludt. Úgy néz ki még mindig szeret. Szerintem én is őt. DE nem tudom. Percekig csak feküstem majd amikor már mocorgoni kezdett kibújtam a keze alól és elmentem készülődni. Éppen vettem fel a pólómat amikor valaki átkarolt hátulról.
21.rész.
Ki vagy ??- ordítottam el magamat.
-Szerinted? -mondta majd elengedett. Ő volt az. Mondjuk ki más lehetett volna.
-Megfordultam és Adam ajkaival találkoztam össze.Mit tegyek ?! Én még mindig szeretem Edwardot,de Adam. Valahogy ő jobban érdekel most.Nem
tudom. Kedvem szerint sírtam volna. Kiszbadultam Adam karjai közül és igyekztem le a lépcsőn. Lementem 2 lépcsőfokot amikor felkapott és úgy vitt le. Mikor leértünk még nem rakott le . Fogott a kezében. És kihasználva az alkalmat megcsókolt. Ám ez nem voolt túl jó ötlet. Edward abban a pillanatban rontott be mosolyogva. Amint meglátott elszörnyülködött, és sértődötten sarkoönfordúlt. Kikaparáztam magamat Adam karjaiból és iygekeztem futni utána. Törött láb elennére is . Még messziről sem értem utol sajnos. De láttam hogy hova megy. Út közben halottam ahogy Adam is jönne utánam ,de nem akart megállítani. Ismert annyira hogy tudja hogy az semmit sem ér. Futottam tovább. Tudtam hogy Edward hova megy . 100%-ig biztos voltam benne. Mondta nekem hogy ő amikor dühöd akkor hova megy. És ebben mázlim volt. Egy elhagyott kis játszótér ahova szokott menni. Rozsdázs láncú,nyikorgó hinta, félig elkorhadt játékok. Imád ott lenni. Meg kell mondjam tényleg kellemes hely. Mentem oda amikor már csak egy utcasaroknyira voltam onnan éreztem hogy a lábamba belehasít a fájdalom.Nem csodáltam. Nem biztos hogy jót tesz neki ez afutás. DE nem érdekelt. CSak az a lényeg hogy Edward megértse. Utána jön csak az egészségem. Futottam tovább. Már csak egy hosszú út és ott vagyok. BEfordúltam és az út végére érve megláttam edwardot az egyik hintában ülve. MEntem volna oda hozzá. Meglátott. Indultam de léptem kettőt és elesetem. A lábamba belenyilalt a fájdalom. NEm bírtam megmozdítani. ELzsibbadt és még fájt is. Szorítgattam a lábamat. Edward még mindig a hintában ült. Mintha nem is érdekelné. HAngos sírásban törtem ki. Nem érdekelt semmi és senki. A fájdalom elborította az agyamat. Ott ültem vagyis majdnem hasaltam a földön. Edward le se szarta a fejemet. Sírtam és ordítottam de semmi. BElenyúltam a farzsebembe és elővettema telőmet. Hívtam amnetőt. ELmondtam a pontos helyet. 10 perc múlva ott is voolt a mentőkocsi. Két orvos hordággyal jöttek oda hozzám. EDward erre már felfigyelt. DE csak messziről figyelte hogy engem elvisznek a Mentősök. Beültettek a kocsiba és kérdezgetni kezték hogy kit csináltam. Persze le mondtam az igazat. Az orvosok tiszta hülyének néztek. Gipsszel a lábamon futok egy fiú után. ÉRdekes látvány lehettem . Aztán adtak egy elég erős fájdalomcsillapítót. Majd lefektettek. Beértünk a kórházba. Ott egyből a röntgenre vittek. Megrepedt a törött csontom. Kellemes. BEfektettek az egyik kórterembe. Fekvő gipszet kaptam. DE jó. Ez most azt jelenti hogy 2 hétig minimum ágyban fekvés lesz. DE jó . És most mi lesz .Nemt uom hogy Edwar dmegbocsájt-e. DE mindenesetre most felhívok mindenkit hogy itt vagyok. Vagy lehet hogy az orvosok megtették. Mindegy akkor is beszélek velük. MEgkerestem BElla telószámát majd a hívás gomb. Kicsöng.
22.rész
-SZia ! Figylej ! FOntos lenne . Réársz most?-keztem el hadarni a telefonba.
-Ööö...szia most sajnos nem érek rá de mondjad mi van.
-Csak za hgy itt vagyok a korházban. Nem kell aggodalmaskodni ! Csak annyi
-Mit keresel már megint ott??
-Az mindegy.A lényeg hogy jössz vagy nem ?
-Bocsi de most nem tudok. De beküldöm Kerry-t!!De ne haragudj most mennem kell! Szia !
-SZia
Egy rémálom volt. A lábam sajogott folymatosan. DE most az bántott a legjobban hogy Edwardnak nem tudtam elmagyarázni mi történt.És magasról szart arra hogy a szeme előtt esek össze. Miatta futottam. ÉS most ő még annyira se hajlandó bejönni hogy megkérdezze hogy jól vagyok-e. vagy valami.A gondolkozásomat kopogás zavarta meg.
-Gyere ! -ordítottam.
Belépett az a jtón Adam. Szemében látszott az aggodalom.
-Szia -köszönt már az ajtóból.
-Szia.-mondtma majd elfordítottam a fejemet.
Odaült mellém az ágyra és megfogta a kezem. Kirántottm majd feléfordultm.
-Figyelj! Tudom ohgy ki vagy bukva , de épp ezen szeretnék változtatni.-mondta majd végig simított aa kezét az arcomon.Abban a pillantban rontott be Kerry. Amint meglátta Adamat. FElráncigálta az ágyról és lekevert neki egy nagy pofont.
-Te mit képzelsz magadról?
Csak így egyíik napról a másikra megjelensz és felfordítod Alice életét? Tudom azt hiszed hogy még mindig szeret téged de nem ! Neki van pasija akit nagyon szeret és viszont.Nagyon ajánlom neked hogy eltűnj mer tha nem .....-mondta volna tovább de félbe szakítottam.
-Kerry-ordítottma rá-ezt miért kell ?
-Hogy miért? Azért hogy ez a szélhámos kis buzi eltünjön -mondta majd a már emelte a kezért.
kitessékeltem Adamot a szobából.
-Hogy értetted azt hogfy EDward még mindig szeret?
-Hidd el ! Érzem . Sőt tudom. -mondta majd megölelt.
23.rész.
TEltek a napok. Nem nagyon látogatott senki. Néha néha belestek kis pillanatokra a lányok de semmi több. Se Ed se Adam. Néha JOhn és Eric benéztek. Talán egyszer. Reggel amikor keltem éreztem hogy fura napom lesz. Hát így is történt. Nem várt vendégem érkezett.Edward lépett be. Vagayis majdnem kiszakította a helyéről amikor kinyitotta az ajtót. Szeme lángolt a dühtől. ODaállt mellém ésordítani kezdett.
-CSak annyit mondj hogy szereted őt?
Most mit modjak erre . MEgilyesztett. Szeretem Adamot de Edward volt mindigis az igazi.
-Igen de....
-Semmi de . CSak ennyit kartam. Ezentúl kijelentem hogy a kapcsolatunknak végleg vége. Többet légyszíve ne keress.-ordította majd kirohant. Még látam hogy elviharozik az ablakom előtt . CSak akkor fogtam fel hogy mit mondott.
-EDward-ordítottam teljes tüdőből. SEmmi értelme nem volt.
-Edward-motyogtam magambanutána és a könnyim nem bírták ki.lecsurogtak az arcomon.
-Edward-kezdtem egyre hangosaban majd felültem az ágyon. püfölni keztem teljes erőből. Felálltam. NEm bírtam tovább. Még az hogy stabilan megálljak az sikerült. MEtenm volna Edward után. Léptem eygett az épp lábammal. E közben folyatosan motyogtam magamban EDward nevét.MAjd léptem volna egyet a törött lábammal mikor nem bírtam . A lábaim összerogytak én pedig a földön landoltam.Út közben sikerült a fejemet először az ágyba majd a kövel kirakott földbe vernem. Nem érztem fájdalmat. CSak annyit hogy a hajamon végig folyik a vérem. A meleg vérem. KEzdett minden homályosodni amikor is belépett Adam. Arcán ilyedtség látszott. Kiordított az ajtón valamit majd mellém térdelt. Bele a vértócsába. FElemelte a fejemet és mondogatni kezdete . Alice ne hagyj itt! Szívós csaj vagy ! NE hagyj itt ! Maradj velünk.
Egyre halkabban halottam amit mondott. MAjd elsötétült minden és már a hangok is megszüntek.
****
Másnap felébredtem. A gépek csipogtak melettem. A szememet nem nyitottam ki.Csak hallgattam a gépek ritmusát. Mintha zenét halottam volna. A csipogás mellé a fejmeben dobszó és zongora sőt még gitárhang is megszólalt. Már majdnem énekelni is kezdtem mellé amikor halottam hogy nyílik az ajtó. HIrtelen mindin elcsendesült és csak a csipogás maradt. Majd besazélni kezdett valki. A hang ismerős volt.
-Kérlek. Alice. Kelj fel. Tudom nem hallasz. DE szeretlek. Már vagy 5 hónapja nem halottam a hangodat. Kelj fel! -mondta majd a hanga olyan sírósra változott. MEgpuszilta a homlokomat és éreztem hogy egy könycsepp a fejemre zuhan.Kinyitottam a szememet. Edward ült az ágyamon és sírt. NEm látta hogy kinyitom a szememet ezért még gyorsan visszacsuktam. NEm akartam hogy tudja hogy ébren vagyok. Mondja el amit akar. Számára csak akkor leszek ébren.
24.rész.
TEltek a napok. Az embereknek még mindig azt adtam be hogy alszok. Szerencsére nem jöttek rá hogy ébren vagyok. Másik szerencsémre nem voltam se éhes se semmi . Ezért nem kelett kajáért vagy piáért vagy bármiért felkelnem. Mindenki látogatott engem. DE legtöbbször Edward ült az ágyam melett. Minden percben remélve hogy felébredek.Sajnos nehéz volt órákon át egyhelyben lenni és csak levegőt venni és halgatni hogy Edward mondogatja hogy szeret. Nehéz volt megállni hogy mondjam neki hogy én is. EGyik nap egy női hangot halottam. BEjött és köszönt. Ő is mondogatta hogy ébredjek fel. Ne hagyjam őket itt. Nem tudtam ki az . MEggondoltam vagy százszor majd kinyitottam a szemeet. A csodától a lélegzetem is elállt.
-TE meg mit keresel itt?
-Hát mit? Az anyád vagyok. Nem lehetek meletted ha a halál szélén állsz?-kérdezte majd megölelt.
-DE csak meglepődtem. Már vagy 6 éve nem beszéltünk.
-7-javította ki anyám
-mi az hogy 7?? Egy hete még csak 6 éve volt. A fejemben tartottam.-mondta majd a szemeim tágra nyíltak.
-Alice,kicsim. Fél évet kómában voltál.-mondta majd könycsepp gördült le az arcán. Mi? Könycsepp ? Ez fura.
-TESÉÉK??!!-ordítottam fel . Kint sajnos felfigyeltek rá. Edward benyitott és egyből az ágyamhoz sietett.
KEzdtem megbarátkozni a gondolattal hogy felkelek. FElültem az ágyon. A hátamba egyből görcs állt. Görbe hátamat kiegyenesítettem . A fájdalom elmúlt. MAjd megpróbáltam felállni. Természetesen nem sikerült. Edward ölébe dőltem. ELkapott majd megcsókolt. Biztos hiányozhatott neki. Visszaültem az ágyba.
Hetekig tonáztam hogy a lábaim megerősödjenek. Eljutottam addig hogy végre haza mehettem. Szerencsére már a lábam nem volt eltörve. Hisz fél év alatt csak összeforr a csontom.Egy nagy táskával a kezemben indultam neki. Lesétáltam a lépcsőn és ki a korházból. Ott várt rám egy fekete kocsi. Bella és Eric jöttek értem. Beszélltam hátra a kocsiba . Meglepétemre anyum ült ott. AMint megláttam egy könycsepp gördült le az arcomon és egyből megöleltem. Már hiányzott az hogy megölelhessem. Évek óta nem beszéltem vele. És most. Egy kisebb baleset miatt van itt. CSodálom hogy eddig nem jött. Hisz volt már durvább balesetem is. DE mindegy. A lényeg hogy most itt van.Furcsa kimondani de végre. 7 év után számíthatok az anyámra is. ELtelt út közben az idő. Megérkeztünk.
Kiszálltam a kocsiból. A szél megcsapta az arcomat. Nagyon jól esett. Beséltáltam anyámmal karöltve a házba majd ledobtam magamat a kanapéra. Amig nem voltmam itthon anyám ideköltözött. DE egy hét és megy vissza New Yorkba. SAjnálom. DE hát nem adhat fel mindent és köültözhet ide. Hisz neki ott egy tökéletes munkája van és az új családja. Igen. Anyám újra férjhez ment. Mem csodálom. NAgyon szép nő. És történetesen az új pasija egy kigyúrt és gazdag pasas. Nem csodálom hogy akarja elengedni .
25. rész.
Teltek megint csak a napok. Anyum Még mindig itt volt nálam és vigyázott rám. Amennyire lehetett. Én állandóan mentem valahova ezért volt hogy azt se tudta, hogy még létezem-e. Egyre jobban kijöttem vele. DE nem voltam vele olyan sokat. Leginkább Edwarddal lógtam. Adamról még az óta sem halottam. Biztos, hogy már van új barátnője. Meg minden. Nem érdekelt. Most a legfontosabb Edward. Szeretem őt. ÉS szerencsére ő is engem. Vagyis remélem. Egyik nap egy SMS keltett fel. Erictől kaptam. Megnéztem. A Lehető legrosszabb volt. Azt írta, hogy Bella korházban van. Amint elolvastam felpattantam. Felvettem a kabátomat meg a cipőmet és siettem be hozzájuk. A recepción eligazítottak. Fel az emeleten a 28-as szoba. Felmentem. Az intenzíven volt. Nem tudom, mi lehet a baja. Eric benn volt nála. Én csak ablakon keresztül figyeltem mi van vele. Infúzió a kezében, de semmi balesetre utaló seb, vagy lila folt vagy valami. Semmi. Jött egy orvos. Éppen akart bemenni, de előtte letámadtam.
-Mi baja van Bellának?
- -Öhm… Nem mondhatok semmit csak hozzá tartózóknak. - mondta okoskodva.
Mondta és azzal be is lépett a szobába. Valamit mondott Ericnek aztán el is távozott. Majd rá egy 5 perccel Ő is jött. Amint kilépett az ajtón könnyek csurogtak le az arcán. Leült egy székre és az arcát a tenyerébe döntve sírni kezdett. Nem akartam zavarni, azzal hogy mi történt. Inkább hagytam had sírja ki magát. Addig is lementem a büfébe. Ettem egy szendvicset és ittam egy kávét. Szürcsölgetés közben megpillantottam Adamot.
- Szia! - ordítottam oda neki
Oda sem figyelt csak tovább sietett. Felálltam ,úgyis már indulni akartam . Leadtam a büfésnek a tányért és a csészét és elrohantam Adam után.
- Adam! Adam! – ordibáltam utána.
Utolértem és megragadtam karját.
- Mi bajod van??-mondtam majd magam felé fordítottam.
Nem válaszolt. Lekevertem neki egy pofont.
- Na most már van kedved beszélni?? –kérdeztem flegmán.
- Hagyjál.-mondta majd kihúzta a kezét az karmaim közül.
- Nem . Amíg nem mondod el hogy mi bajod van addig ne várd el.
- Na jó. -végre- Na szóval. Csak az hogy……… én még mindig szeretlek.-mondta majd olyan „WTF??” fejet vágtam. Nem válaszoltam. Csak megfordultam és megpróbáltam elmenni. Megfogta a karomat és visszahúzott.
- Ne hidd azt hogy ennyiben hagyom. - mondta majd kicsit közelebb húzott.
- Adam hagyjál. –mondta majd elfordítottam a fejemet.
-Nem! Csak utoljára. Légy szíves –mondta majd……
26.rész.
Mondta majd…
Közel hajol és ajkunk összeért. Nem tiltakoztam. Ha neki ez búcsúként jó akkor rendben van. Megengedem neki. Nekinyomott a mögöttünk lévő ajtónak és úgy csókolt. Már kezdett egy kicsit több lenni. Majd egyik pillanatban lehúzta a kilincset és belökött rajta. Gondnoki szoba. Ott kezdett csókolni. Már próbáltam ellökni de nem sikerült. Majd fogta a kulcsot és elfordította a zárban. Majd bedobta az alsógatyájába.
-Ha kell, itt megtalálod - mondta majd nevetni kezdett.
Milyen gyerekes. DE nem tudom, mit tegyek. Egy kb. 2 négyzetméteres szobában a volt pasim meg akart erőszakolni. Éppen sikítani akartam, mert más nem jutott eszembe, amikor szájával befogta a számat. És még hátrébb lökött.
-Adam ne –próbáltam mondani több-kevesebb sikerrel. Nem hagyott. Csak csókolt tovább. Kezdett elfajulni a dolog. Nem tudtam mit csinálni. Sajnos. Megteszi aztán békén hagy. Egész végig ez járt az eszemben,de így sem tudtam élvezni a dolgot. Amikor vége lett Adam ,mint aki jól végezte dolgát becsatolta a nadrágját , megigazította a haját és kisétált a szobából. A kulcs persze nála volt ezért szerencsémre be is zárt. Tehát tervez valamit. Csak tudnám mit. Órák óta csak ültem a szobában és sírtam. Nem tudtam kimenni és még csak lépteket sem hallottam, hogy ki kiabáljak. Csak ültem csöndben hátha valaki jön. DE senki. A telefonom sem volt nálam, mert amikor siettem Bellához otthon felejtettem. Tényleg! Bella! Mi lehet vele!? Még mindig nem tudom, miért van itt. Csak annyit hogy súlyos az állapota. Gondolkoztam, hogy mi történhetett vele, de semmi nem ugrott be. Sajnos nem tudtam másra gondolni csak az előbbi kis balesetre. Kirázott a hideg. Fázni kezdtem. Felálltam és kutatni kezdtem a polcon. Találtam egy pokrócot, amit magamra terítettem és úgy ültem vissza. Még mindig folytak a könnyeim. Egyre jobban fáztam. A homlokom forró volt és a fejem fájni kezdett. Remek. Beteg lettem.
Másnap Arra keltem, hogy valaki benyit az ajtón. Nem nyitottam ki a szememet ezért fogalmam sem volt, hogy ki az. Felkapott és elindult velem. Nem tudtam hova megyünk, nem tudtam kivel. DE erőm sem lett volna tiltakozni. Úgy 15 perc után azt éreztem, hogy lerak az illető és leguggolt mellém. Kinyitottam a szemet. Adam volt velem szemben és bámult. Majd közelebb hajol és homlokon csókolt. Lerakott mellém egy takarót és egy doboz aszpirint, majd kisétált. Én meg ott maradtam egyedül és tétlenül. Betakaróztam, mert nagyon fáztam és bevettem egy gyógyszert. Csak akkor esett le hogy hol vagyok. Egy teljesen üres szobában Csak egy ablak van amin rácsok vannak és egy ágy. Feltápászkodtam és az ágyba feküdtem. Majd sikerült megint elaludnom.
27.rész.
Később arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hátamat. Kinyitottam a szememet. Nem csodálom, Adam ült ott.
- Mit akarsz?
- Téged.
- De egy mocsok vagy.
Nem válaszolt csak kiment a szobából,de mielőtt becsukta volna az ajtót még megszólalt.
- Vigyázz a szádra kicsikém - mondta majd sátánian elkezdett nevetni és behúzta az ajtót.
- Szemét engedj el! TE kis buzi. Szemét állat. - keltem ki magamból
Nem érdekelt mit tesz velem, csak engedjen el ! Bármit megteszek, csak hagyjon békén. Órákon át csak ültem az ágyon és gondolkoztam, hogy hogyan juthatnák ki. DE semmi nem jött. A gondolkozásomat egy vendég zavarta meg. Egy nő volt az. Odajött hozzám és megragadta a hajam és annál fogva húzott fel. Majd egy pofont kevert le. Nem tudom, miért kaptam. A számból kibuggyant a vér. A csaj levágott a földre és belém rúgott.
- Ezentúl jól meggondolod, hogy mit mondasz. - mondta majd kisétált.
Nem tudtam sírni. Csak próbáltam, de nem ment. Majd Adam lépett be az ajtón újra.
- Ahogy látom, megkaptad az üzenetemet. – mondta majd mellém ült. – most már tudod, mit kapsz ha nem fogadsz szót.
Odahajolt majd a véres számra nyomott egy csókot. Majd előfordult és úgy kezdett el csókolgatni. Elkezdte szívogatni a számból a vért, majd a szája lejjebb tévedt. Majd a történelem megismételte önmagát.
Nem tudtam, meddig akarja ezt csinálni velem. De az arcán látszott, hogy élvezi, ezért nem igazán akar elengedni.
Egyik reggel arra keltem, hogy hányingerem van. Kirohantam az ott lévő vécéhez és legalább egy órán keresztül mellette ültem. Nem akart csillapodni. Kezdtem jobban lenni ezért felálltam és az ajtóhoz mentem. Dörömbölni keztem, majd egy kis idő után feladtam és összerogytam. Egyre rosszabul lettem és már az ájulás határán voltam. Akkor lépett be Adam.
- Orvos! - mondtam majd elsötétült minden.
Halottam hogy Adam tárcsázza a mentőket. ÉS halottam azt is, hogy kijönnek. Beraknak a mentőautóba és elvisznek.
Később Egy kórteremben ébredtem. Edward fogta a kezemet és sírt.
- Mi történt? – nyitottam ki a szememet.
- Nem emlékszel?
- Mire?
- Hát napok óta nem halottunk felőled semmit. A telefonodat sem vetted fel. Már a rendőrséget is értesítettük hogy kaparjanak elő valahonnan. Majd 3 nap után hívtak innen a kórházból, hogy behoztak téged ájultan.
- Ja igen. Most már emlékszem. – Reménykedtem, hogy nem tudja ami valójában történt. Adam biztos nem oylan hülye hogy csak úgy elmondja. – De figyelj. Mondanom kell valamit….
28. rész
Elmeséltem Edwardnak hogy, azért voltam távol, mert Adam elvitt,de azt nem említettem, meg hogy miért rabolt el. Nem akartam még ezzel is nehezíteni,mert tudtam, hogy ezek után mit fog csinálni Adammal. Majd mesélés végén belépett az orvos.
- Van egy jó és egy rossz hírem. – mondta az orvos
- És mi az? - kérdeztem vissza
-A rossz, az hogy a betegség, amit elkapott elég súlyos. –mondta együtt érzően.
- ÉS mi a jó? –mondtam és köhögtem egy jó nagyot.
-A jó az hogy,- húzta az időt- maga terhes.
Tátott szájjal néztem az orvosra. Csak remélni tudtam, hogy Edwardtól van és nem Adamtól,mert ha igen, én nem tudom mit csinálok. Lesokkolt ez a hír. És ahogy láttam Edwardot is. DE neki kezdett a döbbentség eltűnni az arcáról. Helyette öröm villant fel.
-Alice. Ezt el tudod képzelni? Nemsokára apa leszek. –mondta Edward és már majdnem ugrált az örömtől. ÉN nem tudtam boldog lenni azzal a tudattal, hogy lehet, hogy nem Edwardtól van.
- Ed légy szíves menny ki. –mondtam majd elfordultam. Sírni kezdtem. Úgy 10 percig voltam ott majd benyitott valaki.
-Menny ki ! –ordítottam rá.
Nem válaszolt rá csak odajött mellém és megfogta a kezem. Ki lehet ez? Megfordultam. Adam ült ott. – Mit akarsz?- folytattam az ordítást
-Figyelj, csak annyit akartam , hogy bocsánat a történtekért.
- Figyi. Most azonnal állj fel és menj ki. És a többit majd ha kikerültem innen megbeszéljük ! –mondtam már kcsit halkabban és a kezemmel az ajtó felé, mutattam.
2 nap mulva hazamentem. Edward és John koncerten voltak. Bella még mindig a korházban. Elhatároztam, hogy ma bemegyek és kiderítem mi történt vele. Kerryről meg már egy ideje nem halottam. Biztos a fiúkkal elment a koncertre. Felöltöztem és újra a korház felé vettem az irányt út közben Adammal összetalálkoztam. Megragadta a csuklómat és egy elhagyatott, csöndes, üres sikátorszerű helyre húzott. Lekevertem enki egy pofont,majd megpróbáltam elmenni amikor is……
29. rész.
Amikor is….
Visszahúzott é csókolni kezdett. Ellöktem magamtól és egy akkor pofont lekevertem neki, hogy az még nekem is fájt. Az arca vörös lett. Nem is kicsit.
- Figyelj ide! – ordítottam teljes erőből. – elrabolsz, megerőszakolsz, megversz, hazudsz, és még van képed ide jönni és csókolgatni?! Sőt! Még ráteszek egy lapáttal. Nagy örömödre terhes lettem. És annak az esélye, hogy Edwardtól van és nem tőled 1 a millióhoz.
Amint kimondtam ezt, abban a pillanatban elengedte a karomat és az arca le volt döbbenve. Egy percig így volt aztán elfordult és elment. Nem gondoltam át és utána futottam.
- Azt hiszed ennyivel, megúszod? – kezdtem ordítani vele.
- Bocsánat jó ?? –mondta majd ELFUTOTT. Félős nyúl. Nem mer a problémával szembe nézni.
Folytattam utamat a korház felé. Beléptem az ajtaján. Megcsapott az a jellegzetes gyógyszer szag. Majdnem rosszul lettem. Bár lehet hogy nem a korháztól. Felsiettem Bella korterméhez. Felkaptam egy köpenyt és bementem hozzá. Éppen aludt. Arca sápadt volt. Leültem mellé és csak bámultam. Egy óra múlva felébredt.
- Szia! –mondtam majd megöleltem amennyire, csak tudtam.
- Szia! Hát te mit keresel itt?
- Látogatóba jöttem. Elmondod miért vagy itt? Mert eddig senki nem mondta le nekem, és magamtól meg nem tudtam kideríteni. Még az orvosok sem mondtak semmit.
-Hát…öhm…Eddig nem akartam elmondani. Nem akartam hogy aggódj értem. Se senki más. De… -mondta majd elakadt a hangja és sírni kezdett. Megöleltem és elkezdtem vigasztalgatni. Majd egyszer csak kibökte.
- Tüdőrák.
Meredt szemekkel bámultam rá. Könnyezni kezdtem. Nekidőltem és ott sírtunk mind a ketten.
-De figyelj. Nekem is mondanom kell valamit. –kezdtem- Van egy kis problémám. Amikor meg akartalak látogatni még amikor bekerültél, akkor egy kis baki történt. -mondtam majd lesütöttem a fejem.
- Na mégis mi?
- Hát Adam. …… Elrabolt és….- itt befejeztem a mondatot.
- Ugye nem? –kérdezte.
- De. – mondtam majd megint megöleltem. – És tudod mi a legrosszabb? –kezdtem el újra könnyezni. – Terhes is lettem. És sajnos úgy néz ki tőle.
30.rész.
Ott sírtam a vállán. Ő is. Nem akarom elveszíteni. Miért történt pont vele? Bejött az orvos.
-A látogatási idő lejárt! Kérem, menjen ki! – mondta majd oda állt Bella mellé és elkezdte vizsgálgatni.
Felálltam, elköszöntem Bellától és kimentem. Eric amióta bementem az óta kinn ül és sír. Vagyis már csak könnyezik. Leültem mellé.
- Nem lesz semmi baj. Meg fog gyógyulni –mondtam majd átkaroltam és megöleltem.
- Ezt tudom, hogy te sem hiszed el magadban – modult rám. – Tüdőrákos! Annak az esélye, hogy túléli az kábé egy a millióhoz. Szeretem őt. Nem élném túl, ha bármi baja lenne.
Igaza volt. Nagyon is.
- Igazad van. De attól még bizakodni lehet! – mondtam és belestem Bella ablakán, hogy alszik-e. Nem aludt a nővér pedig nem volt már nála ezért bementem.
- Bella! Eric már fél napja itt ül a szobád előtt. Beküldhetem?
- Ne küld légy szíves! Csak mondd meg neki, hogy puszilom, és azt üzenem, hogy most azonnal menjen haza és aludjon!
Kisétáltam és Eric elé álltam.
-Figyi! Látom rajtad ki vagy készülve. Bella is egyet ért és azt üzeni, hogy most azonnal menjél haza, és aludt ki magad!
Felállt és elindult a korház ajtaja felé. Felkapta a napszemüvegét és a fejére hajtotta a kapucniát. Megfordultam és visszamentem Bellához……
Eric szemszöge:
Órák óta csak ülök és férfi létemre sírok. Alice bent van Bellánál. Nem bírom ki. A feleségem tüdőrákos. Igen a feleségem. Beteg és én nem tudok ellene semmit sem tenni. Az egyetlen esélye a kemoterápia, amit nagyon el akar kerülni. Nyílt az ajtó. Alice kijött és leült mellém. Megölelt és bíztatni kezdett. Mivel ki voltam
borulva kicsit vissza is szóltam, de nem volt olyan vészes. Visszament és rá kb. 10 másodperccel ki is jött. Hazaküldött. Elindultam a kórház ajtaja felé. Felkaptam a napszemcsimet. Legalább ha felismernek, akkor ne lássák, hogy vörösre sírtam. Majd a fejemre hajtottam a kapucnimat. Kiléptem az ajtón. Egyáltalán nem volt kedvem haza menni. Elmentem a legközelebbi parkba és leültem egy padon. Majd……
31 rész….
Eric Szemszöge..foyltatás…
Bementem a korházba Bellához. A szoba üres volt. Megkérdeztem az orvost hogy mi van . Azt mondta hogy egy másik szobába vitték át. Elrohantam oda. Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Kinyitotta a szemét. Az arca sápadt volt.
-Szia! Figyelj! El kell, búcsúzzak tőled! Többé nem látjuk egymást. Én most elmegyek, és majd vigyázok rád odafentről. – mondta és azzal a hangja elcsuklott. Teste elengedte magát és a feje visszadőlt a párbájába. A gépek hangosan csipogni kezdtek. Berohantak az orvosok és megpróbálták újraéleszteni. Nem sikerült. Én végig csak ültem a földön és ijedten bámultam ki a fejemből. Szemeim tágra nyíltak és úgy is maradtak. Nem bírtam elhinni mi történt. Ekkor egy hang szólt hozzám.
- Eric! Te észnél vagy? –keltett fel a rémálmomból Kerry.
- Mi hol hogy? – kérdezgettem kábán.
- Mit keresel a park egyik padján?
- Ja hát nem tudom. – mondtam majd felálltam.
- Gratulálok akkor!
Amint kimondta én elindultam. Egyenesen vissza a korházba. Kerry is jött utánam. Csak ő lemaradt egy kicsit. Beértem és egyenesen a korterem felé vettem az irányt. Meg kellett győződnöm, arról hogy csak álmodtam. Benéztem a szoba ablakán. Bella szerencsére ott feküdt. Kerry is ide ért időközben. Bement Bellához én pedig elindultam haza. Ő kért, meg arra hogy menjek el, és pihenjem ki magam. Felszálltam a buszra és azzal mentem hazáig. Bementem a házba és kikaptam a zsebemből a telefonom. Felhívtam a menedzseremet és lemondtam az elkövetkező egy hónapban lévő koncerteimet. Leültem a kanapéra egy üveg pezsgő társaságában. Csak ittam és töltöttem újra a poharat. Ez ment addig, amíg el nem fogyott az egész. Aztán felálltam és elővettem még egyet. Még jó hogy van otthon sok, mivel miden koncertem után szoktam kapni. Tehát pezsgőből nincs hiány soha sem. Ittam még egy pohárral majd felálltam és elindultam az emeletre. A lépcsőzés már nem ment annyira. Amikor felértem a szemben lévő szobába bementem és leültem az ablak párkányára. Nézelődtem, és gondolkoztam. A bánat, a szomorúság, az aggodalom és a pia uralta a testemet. Az agyamnak nem tudtam parancsolni. Lábaim a felállásra késztettek. Kihajoltam az ablakon. Körbenéztem és átgondoltam a dolgokat még egyszer. Majd 5 perc múlva csak annyit éreztem, hogy zuhanok. A szél a hajamat lebegteti aztán egy erős fájdalom.
Leérkeztem. Éreztem, hogy vérzek. Éreztem, hogy a csontjaim nincsenek a helyén. Éreztem, hogy a vér körbejárja testemet. Éreztem, hogy a szívem kezd egyre lassabban dobogni. De nem fájt. Csak az érkezéskor. A szememet kinyitottam és, még egyszer körbenéztem. Körbenéztem, hogy tudjam, hogy hol haltam meg és emlékezzek erre a halál után is. Aztán elmúltak az érzések és minden elsötétült.
32.rész.
Bella szemszöge.
Fetrengtem az ágyon. Nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam. Minden most jutott az eszembe. Aztán eszembe jutott Eric. Szegényt hazaküldtem, és ki tudja mi lesz abból, ha egyedül van. Nem tudom, de nem is merek semmi rosszra sem gondolni. Bízok benne. Remélem nem fog semmi hülyeséget csinálni.
Félálomban voltam, amikor az orvos szaladt be hozzám.
- Maga Eric Saade barátnője? – kérdezte, és izzadtság cseppek csurogtak végig homlokán
- Igen én – mondtam és a kezem remegni kezdett. Féltem.
- Akkor egy rossz hírt kell közölnöm magával. A Barátja……Balesetet szenvedett. Részeg volt. Több bordája is eltört és a karcsontja is. A szíve nem dobogott, amikor egy nő rátalált. Kihívta a mentőket, akik sikeresen újraélesztették őt. De válságos az állapota. – mondta majd a kezébe lévő lapokat, kezdte el lapozgatni. Szemeim nagyra nyíltak és könnyek gurultak végig az arcomon. Éreztem, hogy a lábaim és kezeim remegni kezdenek. A szívverésem egyre gyorsabb lett. Elállt a szavam. Felpattantam és rohantam ki a szobából. A vele szembe jövő orvostól megkérdeztem hogy merre tovább. Odarohantam a szobához és berontottam. Könnycseppek már szinte patakokban folytak a szememből. Leültem mellé és megfogtam a kezét.
- Azt mondtad, nem teszel semmi hülyeséget. Hogy bízhatok benned. Hogy hazamész és lefeküdsz aludni. Hogy kipihened, megadat, és nem szomorkodsz. Hogy másnap fitten jössz vissza nem, pedig bordatöréssel és belső sérelmekkel. Tudod, hogy szeretlek. Nem tudnálak leveszíteni. Légy szíves épülj fel. Nem akarok nélküled élni. – mondtam majd a tüdőm felé fájdalmat, éreztem. Köhögni kezdtem. Bejöttek az orvosok és kiráncigáltak. Én folyamatosan ordítottam hogy engedjenek el. De mit sem ért.
- Hagyjanak, engedjenek el! Nem tehetik ezt velem! Tegyenek le! –ordítottam teljes erőből és közben kapálóztam, rugdostam össze vissza. De mit sem ért. Bevittek a szobámba és kikötöztek. Beadtak egy erős altatót és otthagytak. Sikerült lenyugodnom és elaludtam.
Később úgy keltem fel, hogy a mellkasom fáj. Be van kötözve. Kába vagyok és erőtlen. Csak döntögettem oda vissza a fejemet. Bejött az orvos.
- Látom, már jobban van! – mondta és egy erőltetett mosoly volt az arcán.
- Mi történt tegnap?
- Hát tegnap a sok stressztől súlyosbodott az állapota ezért meg kellett műteni. Kivettük a nem oda valókat. Azóta csak alszik.
- ÉS mi van Ericcel?
- Hát róla sajnos nem tudunk semmi jót sem mondani……
33.rész.
Alice szemszöge:
Ott ültem kinn a kórház előtti padokon napokig. Semmi nem érdekelt. Csak, az hogy Bella jobban legyen. Na és persze Eric is. Egyszer csak odaült mellém valaki. Nem tudtam ki az. Valami pasas. Odanéztem. Fekete kalap az arcát takarta. Fekete kabátban volt, ami majdnem a térdéig ért. Ijesztő volt. Felálltam és elindultam a buszmegálló felé. Nem jött utánam. Megálltam és vártam hogy jöjjön a busz. Legalább 10 percig vártam. Sötét volt és senki nem volt az utcán. Nem jött a busz. Csak vártam és vártam de sehol semmi. Mintha esténként nem járna a busz. Aztán jött egy autó. Egy fekete sötétített ablakú autó. Megállt a busz helyén. Úgy 5 percig csak állt aztán kinyílt az ajtaja és Adam szállt ki belőle. Megijedtem. Odajött mellém. Megcsókolt. Én ellöktem magamtól aztán, durr. Csattant egy pofon. Az arcom piros lett. Fájt nagyon. Megpróbálkozott újra. Megcsókolt. Megint ellöktem. Megint egy pofon. Aztán mivel nem akartam engedelmeskedni ezért megragadta a kezemet és beráncigált a kocsiba. Leültetett hátra. Mellettem valami hústorony ült szóval esélyem nem lett volna kimenekülni. Az ajtókat még pluszba bezárta. Aztán beült előre és bedugta a kulcsot a helyére és elindultunk. ÉN út közben elaludtam. Később úgy keltem fel, hogy a kezem oda van bilincselve egy ház pincéjének valami csövéhez. Körbenéztem, hátha felismerem, hogy hol Vagyok. Felálltam. De a lábam összecsuklott. Nem tudom mi lett vele. Aztán megláttam egy képet. Kerry és John állnak karöltve. Meglepődtem. KErryék pincéjében vagyok?! Aztán egyszer csak nyílott az ajtó. KErry lépett be rajta Adam társaságában.
-Mért vagyok itt? Engedjetek el! KErry! Hogy tehetted ezt velem? Hisz barátok vagyunk nem? – ordítottam rájuk.
- Hogy mért vagy itt? Drága barátnőm azért vagy itt mert valami fontosat kell mondanom. – Somolygott KErry.
- Mégis mit?
- Hát csak az az apróság hogy te szakítani fogsz Edwarddal és Adamot választod helyette. –Mondta majd leguggolt elém. - Ha meg nem teszed meg akkor ez a kés –elővette a háta mögül – Ez lesz a halálod.
- Nem! Inkább meghalok de, nem okozok fájdalmat EDwardnak!
-DE fogsz! És ameddig nem gondolod meg magadat addig is, itt tartunk egy kicsit.
És kiment. Én egyből könnyezni kezdtem. ADam meg csak bámult rám.
-TE szemétláda. Mér teszitek ezt velem? Ha? Miért nem tudsz békén hagyni és valaki mást keresni. Nem elég hogy miattad terhes lettem még be is zársz? Nehogy véletlenül éljem végre normálisan az életemet………
34.rész.
Alice szemszöge.
Ott sírtam. Adam időközben kiment. Magamra hagyott. Hisz miért is vígasztalt volna meg. Minek is az.
Másnap reggel arra keltem, hogy nyílik az ajtó és Adam egy tálcán reggelit, hoz. Pirítóst tükörtojással. Fúúj. Ki nem állhatom a tojást. Na mindegy. Megettem az egészet. Aztán átkulcsoltam a térdemen a kezemet és gondolkozni kezdtem. Mindenen. Hogy mit tegyek. Miért vagyok itt. És mért pont Kerry. Aztán kiabálásra lettem figyelmes.
- Lenn van a pincében, felhozom mindjárt! –kiabált Kerry.
- Nem kell majd én! –ordított John??!!
És benyitott. Meglátott engem. Arcán ijedtség látszott. Aztán megjelent a háta mögött Kerry is.
-Mit keres itt Alice? És miért van kikötözve? –fordult meg John
- Hát azt sajnos te már nem fogod megtudni. –mondta Kerry és beledöfött egy kést. John összeesett. KErry arcán egy kicsi megbánás sem látszott. Egy könnycsepp sem. Semmi.
-Mit tettél? – ordítottam rá. Egy könny csepp megjelent az arcomon. – Miért kellett ezt? Aztán megfogta és mellém húzta. Kinyitotta a bilincset és kiment. Bezárta az ajtót. Én egyből Johnhoz rohantam.
Ne halj meg! Túl fogod élni. Nem lesz semmi gond.Csak bírd ki!- mondogattam neki. Aztán megtaláltam a zsebében a telefonját. Egyből tárcsáztam Edwardot.
-Szia! –szólt bele.
- Most azonnal a mentő társaságában gyere KErryékhez a pincében, vagyunk. HA nem sietsz John, meghal! –mondtam és leraktam. Remélem, siet. Folyamatosan csak bíztattam John, hogy nem haljon meg. Hogy minden jóra fordul, ha most ezt túléli. Aztán berontott Edward. John addigra levegőt sem vett. Szíve nem dobogott. Én még mindig ott ültem mellette. Edward odajött és könynek gördültek le az arcán. Aztán felkapta Johnt és elkezdett rohanni kifele. Én követtem végig. Aztán beszállt a mentőbe. John újraéleszttették. Aztán bekötötték a sebét és belenyomtak egy infúziót. Aztán elhajtottak. ÉN ott maradtam. Könnyeztem egy kicsit. Elindultam én is a kórházba utánuk. Gyalog mentem ezért kicsit lassan haladtam. Folyamatosan a földet néztem. Fura érzésem volt. Aztán egyszer csak szúrást éreztem. Összeestem. Még láttam hogy Egy fekete ruhás ember volt az.
- ÉN megmondtam hogy válassz.- mondta aztán se kép se hang már megint.
35.rész.
Korházban ébredtem. Úgy néz ki megmentették az életemet. De hol van John. Miattam került ő is ilyen helyzetben. Ha bármi baja lett az miattam volt. Felültem, mintha semmi bajom nem lett volna. Nem fájt semmim. Aztán felálltam. Visszanéztem az ágyra, aztán elindultam volna, de észre vettem hogy ott van az enyém mellett még egy ágy. Odasétáltam hozzá. Meglepődtem. John ott feküdt. Aludt. Vagy nem tudom. Végül is nem volt ébren. Leültem oda, és csak néztem. A Gondolataim elkalandoztak. Visszafeküdtem az ágyamba. Úgy 10 perccel rá belépett Edward. Mintha ideges lett volna. Nagyon úgy nézett ki. Felültem, és csak néztem őt. Amint elsétál mellettem és tudomást, sem vesz rólam. Leül John mellé, és ugyanazt csinálja mint én. Csak ül és bámul. Felálltam és kimentem az ajtón. Semmit nem éreztem. Nem fájt a sebem. Elindultam előre. Nem tudtam hova megyek. Csak mentem. Aztán a Kórház egyik eldugott folyosóján találtam magamat. Senki nem volt ott. Csöndes és sötét. Pont erre vágyok most. Hogy kiadjak minden gőzt magamból. Leültem egy sarokba, és sírni kezdtem.
2 órája csak ülök és sírok. A könnynek nem akarnak elfogyni. Csak jönnek és jönnek. Megpróbáltam abbahagyni. Felálltam kifújtam az orromat. Kimentem a legközelebbi mosdóba. Megmostam az arcomat aztán visszamentem a kórterembe. Edward még mindig ott ült. Ha jól láttam elaludt. Inkább nem zaklatom. Kimentem. Leültem a szoba előtt az egyik székre. Megtaláltam a zsebemben a telefonom meg a fülhallgatóm. Gondoltam kihasználom az alkalmat és hallgatok zenét. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót. Elkezdtem hallgatni Adele-től a Someon like you-t. Max hangerőn volt. Becsuktam a szememet és próbáltam valami helyet képzelni magam elé. Aztán zenén keresztül halottam hogy EDward becsapja az ajtót és ordítani kezd. Nem értettem semmit. Aztán kihúztam a dugót a fülemből. Csak ezt a részletet kaptam el.
- Ez az egész miattad, van. Utállak. Ha John nem épül fel akkor hozzám, többé ne merészelj szólni! –mondta és azzal el is rohant.
Megijedtem. Arcomon a félelem megfagyott. Még fel sem fogtam mi történt. Edward. Akivel eddig együtt voltunk. Most utál. Nem szeret. Gondolom ez a mondani való, azt jelentette, hogy szakítunk. DE nem baj. Lehet hogy ez így jobb. Nem keverem őket többé bele semmibe. Remélem. Elmegyek. Itt hagyom őket. Nem akarom, hogy miattam szenvedjenek.
36.rész.
Bementem a kórterembe és összepakoltam az ott lévő cuccaimat. Éppen raktam el a telefonomat, amikor belépett az orvos.
- Hát maga hova készül?
- Nem tudom, de el innen.
- Nem megy maga sehová. Tudja milyen sérülése volt? Most azonnal visszafekszik. – mondta. Én csak engedelmeskedtem. Nem akartam balhét. Befeküdtem az ágyba. Betakaróztam és úgy tettem, mintha megpróbálnék aludni. Elfordultam. Láttam, hogy John még mindig alszik. Szerencsére.
- De van egy hírem magának.
- Mégis mi?
-Hát kapaszkodjon meg, mivel nem túl jó hír. Maga elvesztette a gyerekét. – mondta együtt érző hangon aztán kiment. Nem fogtam fel mit mondott. Könnyek csurogtak végig az arcomon. Nem akartam a gyereket. De már megbarátkoztam a gondolattal, és ezért ez most megrázott. Nem akartam volna elveszíteni. Hisz mégis csak egy ”anya” vagyok. Vagyis már csak voltam. Csak sírtam és sírtam. Némán. És egyszer csak megfogta valaki a vállamat. Leült az ágyra mellém és vigasztalni kezdett.
- Ne sírj. Hisz te sem akartál még gyereket ilyen fiatalon. És tudom ez most megrázott téged, de túl kell lépned rajta, állj fel, porold le magadat, és kezdj, előröl mindent. –mondta John. - és tudom, azt hiszed, hogy a te hibád, hogy ide kerültem. Ez meg se forduljon a fejedben. Kerry hibája, és az enyém hogy én bíztam benne. És most hagyd abba a sírást. –mondta aztán elmosolyodott.
- De az én hibám. És Edward is ezt gondolja. És tudod. Az a gyerek. Neked meg Edwardnak még nem mondtam el……hogy a gyerek az nem tőle van. Hanem Adamtól. Vagyis csak volt. – mondtam és kicsordult a szememből megint egy könnycsepp
- Figyelj ide! Edward ki van borulva. Azért mondott ilyet, mert tudod, hogy mi ketten imádjuk egymást, és aggódott. DE jól vagyok. Nagyon is. Egy kis seb nem a világ vége. És a másik. A gyerek csak volt. Szóval nincs min szomorkodni. – mondta aztán átölelt amennyire tudott. Majd felállt és visszafeküdt az ágyra. Kicsit szíven szúrt, amit mondott. ”A gyerek csak volt” csengett folyamatosan a fülemben. Egy 10 perccel rá felálltam és elindultam ki. Bementem Bellához. Szegény aludt. Nagyon sápadt volt az arca. Nem akartam felébreszteni ezért úgy döntöttem, hogy megnézem, mi van Ericcel. Halottam a balesetéről. Csak még nem volt időm megnézni mi van vele. Beléptem a szobába. A gépek csipogtak, keze lába be volt kötve. Infúzió a karjában. Rossz volt nézni. Odamentem mellé. Aludt. Mi van mindenki, alszik? Nem igaz. Akkor jött be az orvos.
- Jó napot. Megtudhatnám hogy, hogy van Eric?
- Jó napot. Hát a beteg nagyon rossz állapotban van. Bár a csontjai már nagyjából össze forrtak, de kómában van. És ki tudja még meddig lesz. DE kérem, most menjen el!
Kimentem aztán Megint Bella felé vettem az irányt. Már nem aludt ezért bementem.
- Szia!
- Szia! - mondta halkan és szomorkás hangon.
- Mi a baj?
- Hát semmi.
- Az igazat mondd!
- Eric kómában van. ÉS ki tudja mikor ébred fel. És már hiányzik, a hangja. De van egy jó hírem. Holnap haza mehetek! Meggyógyultam!
37.rész.
Másnap reggel bejött az orvos és kijelentette, hogy hazamehetek,saját felelősségemre. Nem is kellett több. Már pattantam is fel és elkezdtem pakolni. Összedobtam a behordozott ruhákat meg a maradék kis cuccokat és indultam is ki amikor meghallottam John hangját mögöttem.
-TE meg hova?
- Hát… az orvos azt mondta, hogy mehetek haza. DE ha akarod, akkor maradok még. –mondtam és elmosolyodtam.
- Dehogy is! Nem kell! Csak megkérdeztem hogy merre mész.
- Jól van. Akkor most én megyek. Alig várom hogy otthon legyek. Bocsi, szia! Majd még bejövök hozzád.
- Oké, szia!
Elindultam Bella kórterme felé. Gondoltam majd együtt hazamegyünk. Beléptem az ajtón. Bella sehol sem volt. Az ágy már szépen meg volt csinálva. Biztos haza ment. Kisétáltam a kórházból és hazafelé vettem az irányt. Fülembe bedugtam a fülhallgatót és benyomtam valami zenét. Úgy 15 perc alatt hazaértem gyalog. Kinyitottam a lakást és beléptem. Ledobtam a bőröndömet és ledőltem a kanapéra.
- Jaj de jó itthon lenni végre!
- Biztos vagy te ebben? – halottam egy hangot a hátam mögül.
- Ki vagy és mit akarsz?
- Hát nem ismered meg a hangomat? – állt elő a sötétből Kerry.
Lefagyott tekintettel bámultam őt. Megpróbáltam megtalálni a telefonomat a zsebemben, de valaki lefogott. Hátranéztem, Adam fogta a kezeimet.
- Hagyjatok békén! Miért nem tudtok leszállni rólam?
- Hogy miért? Mert nem teljesítetted az ígéreted. Megmondtuk, hogy dönts. Te nem tetted. Ezért megkaptad, ami járt. De még mindig áll az ajánlat.
Csendben lehajtottam a fejemet. Nem fogok Adammal semmi pénzért sem összejönni. Zsebre vágtam a kezemet. Rájöttem, hogy a farzsebemben van a telefonom. Hátranyúltam a zsebemhez. Adam pedig KErry parancsára egy kést fogott a nyakamhoz. Benyomtam a hívás gombot a telómon és reméltem, hogy valaki olyat hívok fel akit érdemes is. Felvette. KErry akkor kezdett bele a mondandójába.
- válassz! Adam vagy a halál. Van 2 perced a döntésre, vagy különben meghalsz.
- Azért sem fogom őt választani. Inkább meghalok! – ordítottam, majd kinyomtam a telefont.
*****
John szemszöge.
Miután elment Alice, Edward belépett a szobába.
- Szia bátyó. – köszönt.
- Szia! Hogy-hogy itt vagy?
- Bejöttem látogatóba. Talán zavarok?
- Nem dehogyis. Csak fura hogy ilyen korán jössz. Na mindegy.
Egy órát beszélgettünk aztán elment. Ügyeket intézni. A szokottnál valahogy zaklatottabb volt. Nem tudom mi baja volt, nem is érdekelt. Ez úttal nem. Aztán belépett az orvos. Közölte hogy hazamehetek. Felöltöztem szokásomhoz híven a fekete csőnacira és az egyik piros ing-re esett a választásom. Összeraktam a maradék cuccomat aztán elindultam. Hazaértem és ledobtam a szobámba a cuccomat. Leültem az ágyra és kezembe vettem a laptopot. Beléptem twiterre és kiírtam hogy végre itthon vagyok. Aztán megszólalt a telefonom.
- Szia Alice!
- Válassz! Adam vagy a halál. Van 2 perced a döntésre, vagy különben meghalsz. - mondta egy ismerős hang.
- Alice! Minden rendben?!
- Azért sem fogom őt választani. Inkább meghalok - ordította el magát Alice aztán, lerakta.
Mivel a szomszédban lakik ezért nem telt sok időbe, hogy átrohanja hozzájuk. Felkaptam egy cipőt, ami kézhez esett aztán teljes erőmből rohantam a szomszédba. Út közben felhívtam a rendőrséget és bediktáltam a címet. Benyitottam Alicehez. Az a bizonyos Adam egy kést tartott a nyakához és KErry (?!) pedig karöltve ült vele szemben.
- Meg ne mozdulj! Különben Alice meghal!
- Rendben!- ordította el magát Alice. …..
38.rész.
Alice szemszöge:
Belépett John.
- Meg ne mozdulj, különben Alice meghal! – ordította el magát Kerry.
- Rendben! –ordítottam magamat el én is. – Rendben van. Benne vagyok. De csak egy feltétellel.
- És még is mi lenne az?
- Ha, Se John-t, se Edward-ot, Se Bellát, se Ericet, és senki családtagomat nem bántjátok!
- Ennyit megígérhetünk.
- Akkor elengednétek?
Kerry billentett egyet a fejével. Adam egyből elvette a kést a nyakamtól. Aztán megfordított.
- Ajánlom, hogy ne találj ki semmi hülyeséget!
Nem válaszoltam semmit, csak elindultam a szobám felé. Leültem az ágyra, és a párnába nyomtam a fejemet. Sírni kezdtem. Nem hiszem el, hogy bele mentem. Aztán belépett a szobába Adam. Már csak ez hiányzott. Csak úgy odajött és csókolgatni kezdett. Hagytam magamat. Megígértem. Már kezdett elfajulni a dolog, amikor belépett a rendőrség. Felráncigálták Adamat és elvitték. Egy pillanat alatt történt minden. Én pedig ott maradtam egyedül a szobámban, félig lenyúzott pólóban. Gyorsan visszavettem és újra sírni kezdtem.
Belépett a szobába John. Leült mellém és megölelt.
- Figyelj. Nem tudom mi volt ez az egész, de nyugodj meg. már vége. Kerry-t és Adamot elvitték a rendőrök. Most már nem zaklatnak téged.
- Köszönöm. - mondtam és megöleltem- Nélküled most vagy halott, lennék vagy Adam hatása alatt. Csak rád számíthatok. És Bellára. Edward szóba sem áll velem. Kerry és Adam, ők valószínűleg börtönbe mennek. Bella nem tudom, hol van. Eric korházban van. Csak te vagy itt. –omndtam és megint megöleltem. Kicsit jobban éreztem magamat. Johnnal csak ültünk egymással szemben.
- Alice. Mondanom kell valamit……
John szemszöge.
Elengedték ALicet aki egyből felrohant a szobába. ÉN meg ott maradtam a kélt hülyével. Adam elrohant Alice után, tehát csak Kerry maradt. Odasétáltam mellé.
- Kerry. Nem tudom mi volt ez az előbb, de ne reménykedj, hogy megúszod.-mondtam
- Igen? Azt állítod. Hát tudd, meg hogy sosem adom fel. Bármi is lesz.- mondta és oda lapult hozzám. Arca már majdnem az enyémet érintette, aztán másik pillanatban arrra lettem figyelmes hogy KErry már rácuppant a számra. Ellöktem magamtól és ráüvöltöttem.
-Ne is reménykedj! Köztünk mindenek vége!
Aztán beléptek a rendőrök. Vagyis berontottak. Elvitték Kerryt én meg felrohantam Alicehez. Leültem mellé. Láttam, hogy valami baj van. Hogy történt itt valami amíg Adam itt volt.
- Figyelj. Nem tudom mi volt ez az egész, de nyugodj meg. már vége. Kerry-t és Adamot elvitték a rendőrök. Most már nem zaklatnak téged. –mondtam neki.
- Köszönöm. - mondtam és megölelt- Nélküled most vagy halott, lennék vagy Adam hatása alatt. Csak rád számíthatok. És Bellára. Edward szóba sem áll velem. Kerry és Adam, ők valószínűleg börtönbe mennek. Bella nem tudom, hol van. Eric korházban van. Csak te vagy itt.
Kezdtem megkedvelni ALicet. Ott ültünk és néztük egymást. Egymás szemeit. Olyan jó volt. Egyre jobban kezdett fölöttem uralkodni az érzés. Aztán megráztam a fejemet és megszólalatam.
- Alice. Mondanom kell valamit.
- Hát mondd!- és közelebb csúszott hozzám.
- Én…..én….nekem te……-és nem hagyta hogy befejezzem. Rám „vetette” magát, és vadul csókolni kezdett. Nem bántam. Sőt. csókcsatánkat egy bizonyos személy zavarta meg……..
39.rész. (kicsit rövid)
John szemszöge:
Kezdett volna elfajulni a dolog amikor valaki a kilincset kezdte el mozgatni. Megpróbáltam lemászni ALiceről, több-kevesebb sikerrel, de már késő. Belépett az illető. Vagyis nem más mint Edward.
- Edward! Ez nem az amire gondolsz! – próbáltam elhitetni vele, és közben felálltam.
- John!....Hogy tehetted ezt velem? A testvérem vagy. – kezdte el üvölteni Ed.
- De Edward. Én….nem tehetek róla. Hisz elvileg szakítottál vele. –kezdtem el magyarázkodni. – Ha pedig így van, akkor nem értem miért sértődtél be, és…….
Alice szemszöge.
-ÉN…én….te nekem….- nem bírtam tovább rávetettem magamat Johnra. Vadul csókolni kezdtem, és ahogy elnéztem, ő sem ellenkezett. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy valaki a kilincset kezdi el mozgatni. Mivel én alul voltam sdemmit nem tudtam csinálni. John megpróbált lemászni rólam amikor benyitott EDward. Arca megdöbbent.
- Ez nem az aminek látszik. - mentegetőzött John.
- John!....Hogy tehetted ezt velem? A testvérem vagy. – kezdte el üvölteni Ed.
- De Edward. Én….nem tehetek róla. Hisz elvileg szakítottál vele. –kezdett el magyarázkodni John. – Ha pedig így van, akkor nem értem miért sértődtél be, és…….- Puff. Egy pofon. Edward felpofozta Johnt. Nem is kicsit. Elég erőset ütött rá. John hátra dőlt. Arcát fogva feküst a földön. Könnyek szöktek a szemébe. Edward meg csak nézte. Kicsit látszott az arcán hogy bűntudata van, de nem nagyon. Odarohantam Johnhoz és leültem mellé.
- TE mit képzelsz magadról? – kezdtem ordítani Edwardnak- Szakítottál már velem. Ezt én is tudomásul vettem. És most idejössz, és a bátyádat kiütöd. Nem látod, mit tettél? Tisztára megbuggyantál. Ez nem te vagy. Mi történt veled?
- Hogy mi történt? Először is majdnem megölted az ikertesómat. Tudod milyen érzés az, hogy elveszíted majdnem azt az embert aki a világon a legfontosabb neked? Hát persze, nem tudod. Ezért akadtam ki anynira.
- Sajnálom, de ezt azért sem kellett volna! Most nézz rá Johnra. – mondtam és felsegítettem. Belekaroltam és kisétáltunk a szobából.
40.rész.
John előre küldtem, én pedig visszamentem egy picit Edwardhoz.
- Többé lényszíves ne szólj hozzám. Hagyjál élni. Én döntöm el hogy kivel mikor hol vagyok. És ha jól emlékszem te küldtél el engem. Most pedig én. - mondtam neki nyugdtan.
- NE! ALice ne tedd ezt velem.
- De. Tudod nekem sem esett, jól amikor elküldtél.
- De ALice.- mondta és szomorú szemekkel nézett rám. Közeledni kezdett.
- Semmi de. Értsd meg. Elegem v…- és megcsókolt. Tanultam a dologból. Nem fogom hagyni magamat. Búcsúként visszacsókoltam aztán ellöktem magamtól.
- Edward! –ordítottam rá. - Azt hiszed, megbocsátok neked ennyitől? Gondolkozz már el a dolgaidon! Na Szia! –mondtam és megfordultam. Kiléptem az ajtón és visszanéztem egy pillanatra. Edward akkor könnyes szemmel zuhant a padlóra.
- Mi a baj? –kérdeztem a Szemésztől.
- Hát semmi komoly. Csak egy kis lila folt és fájdalom. Erre adok egy krémet a többi a maga dolguk. – mondta majd egy receptet nyomott a kezembe. Kézen fogtam Johnt és kihúztam a vizsgálóból.
- Figyelj! Most hazamegyünk. Út közben kiváltom a krémet a patikából aztán otthon pedig beborogatod jéggel a szemedet oké? John csak bólogatott aztán elindultunk hazafelé. Úgy volt minden, ahogy elterveztem. Kiváltottuk a krémet. Otthon pedig John ledőlt a kanapéra, bekente a szemér aztán meg beborogatta. Mint az 5 éves kis gyerek az anyjának úgy engedelmeskedett minden szavamra.
Leültem mellé.
- Fáj még? – öleltem meg.
- Eléggé. –mondta
- Szegényke. – mondtam és ráhajtottam a fejemet a vállára.
Levette a szeméről a borogatást és felém fordult.
- Figyelj! Mondanom kell valamit.
Már rosszul kezdődik.
- Mit?
- Edwardnak igaza volt. Ő téged szeret, és te is őt. Én nem akarom ezt csinálni vele. Tudom, hogy te is csak azért teszed, ezt hogy Edwardnak megmutasd milyen érzés az, amikor cserbenhagynak. Tudom. Ismerlek. És őt is.
-DE én szeretlek téged. És tudom hogy te is engem. Látom a szemeden. Látom, hogy fáj minden egyes szó, amit most kimondtál. Tudom, érzem, hogy szeretsz. És ezt nem tagadhatod! – mondtam majd odahajoltam hozzávés megcsókoltam. Láttam, rajta hogy nem kételkedik.
- Ne! – ordított és eltolt magától. – mondtam, hogy én ezt nem csinálom. Nem akarom. Bocsánat!
- Mond ki hogy szeretsz!
- Igaz, de nem változtat a döntésemen!
- Mondd ki !
41.rész.
- Mondd ki!
- Nem.
- Mondd ki!
- Jólvan jólvan. Szeretlek.
Amint kimondta megragadtam a csuklóját és felrohantam vele az emeletre a szobám ajtaja elé. Ott nekinyomtam a falnak, és csókolni kezdtem. Próbált kicsit ellenállni, de végül feladta. Megfordított. Most én voltam a falnak támasztva. Ő pedig bekerített. Aztán már láttam rajta és éreztem is hogy nem bír magával. Kinyitotta mellettem az ajtót és ’ belökött ’ rajta. Aztán elaraszoltunk az ágyamig. Ott ledöntött, majd a ruháimat is elkezdte levenni…..Én sem haboztam. Aztán történt, aminek történni kellett.
- Figyelj ALice. Én megmondtam, hogy nem akarom ezt csinálni, de nem tudok ellenállni neked. Légy szíves ne tegyél ilyet többé. Nem szeretném. Majd legfeljebb az után, hogy rendezted a dolgaidat az öcsémmel. – mondta és felállt az ágyból. Összekapkodta a ruháját. Felöltözött és még egyszer odajött hozzám.
- Remélem most már megértetted. –mondta és még egyszer megcsókolt, aztán elindult az ajtó felé.
Kikerekedett szemmel figyeltem, hogy elvánszorog az ajtóhoz, majd átlépi a küszöbét és becsukja maga után.
Eluralkodott rajtam a sírás. Fájdalmas könnycseppek gurultak végig arcomon.
Ő is itt hagyott. John volt az egyetlen, akire számíthattam jóban, rosszban. DE most már ő is itt hagyott.
Az ágyon fetrengtem, és csak jöttek és jöttek a könnyek a szememből. Tényleg szerettem őt. És…….Edward iránt már szinte semmit sem érzek. Nem tehetek róla. Elfelejtettem. Megpróbáltam túl lépni. Hisz ők kérték. És Sikerült is. A gondolat menetemet telefoncsörgés zavarta meg. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. John hívott. Azonnal felkaptam a telefont és orrhangon beleszóltam.
- Szia!
- Szia! Figyelj! Beszélnünk kell. Nem hagyhatom a reggeli beszélgetést csak úgy félbe. Muszáj kerek véget adni neki. Találkozzunk a parkban. Majd ott megbeszéljük a többit. – mondta lihegve, aztán lerakta.
Azonnal felpattantam és a ruhásszekrényemben kezdtem el kutatni. Kivettem egy farmert és egy egyszerű fekete pólót. Nem szeretek kiöltözni. Felvettem mellé a nike edzőcipőmet és már indultam is. A parkban az első padra leültem. A fülhallgatót a fülembe dugtam és úgy vártam, hogy John megérkezzen. Hallgattam a számokat egymás után. Már vagy a 8. számnál tartottam, amikor megérkezett. Vagyis még csak a park másik felénél volt, de messziről megismertem. „Álruha” nélkül jött, szóval nem csoda. Felállított hajjal és a feltűnő piros egybe ruhájukban, amin egy színes dzseki volt. Nem mondom, a lehető legjobb összeállítás. Felálltam és kivettem a fülemből a fülhallgatót. Benyomtam a zsebembe a telefonomat aztán pedig elkezdtem felé menni. Amikor már egymással szemben voltunk sem, én sem ő nem bírtunk megállni. Megragadta a csuklómat és elkezdtünk futni. Egyenesen egy elhagyatott utcáig. Ott megálltunk és egyből a szájára vetettem mgamat. Ős sem ellenkezett amikor is………
42.rész
Sétáltunk tovább. Közben beszélgettünk. Majd elértünk egy hídhoz.
Rémülten néztem, hogy mi történik itt. Rendőrautók, vagy 5 darab. Elengedtem John kezét és odarohantam. A látvány lesokkolt. Kerry ült a híd korlátján. A rendőrök pedig győzködték, hogy jöjjön vissza, de nem.
Utat törtem az emberek között és odarohantam, hogy KErry is jól lásson engem.
- KErry! Ne tedd ezt! Nem lehetsz öngyilkos. Most azonnal szállj le onnan és gyere ide. Nem dobhatod el az életedet egy-két rossz döntésért!!
- De igenis megteszem és, nem érdekel, hogy mit mondotok, nem akarok tovább élni! Nincs értelme az életemnek.
Közben John is megérkezett. Odaállt mellém és kifülledt szemmel figyelte az eseményeket.
- És most ugrok! De még el szeretném mondani, hogy bocsánatot kérek minden egyes olyan dologért amint tettem ellenetek! És John! Neked pedig csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek! Végig szerettelek, csak nem tudtam mit tenni. – mondta majd felállt és ugrott volna, ha nem szólt volna közbe John.
- Kerry! Ne tedd ezt! – ordított egyet. - Én….is szeretlek!
Kerry megtorpant. Azonban én is. Megakadt az összes szó a torkomon. A drága barátnőm leszállt a híd korlátjáról és odarohant Johnhoz. Azzal a lökettel meg is csókolta. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha hátba szúrtak volna. Elrohantam. Közben a könnyek már patakokban folytak a szememből. Hazaértem és ledűltem az ágyra. A párnába nyomtam a fejemet és álomba sírtam magamat.
,, Az utcán vagyok. Sötétség és csend. Sehol egy lélek. Se egy autó, se egy fa, se semmi. Csak a nagy fekete sötétség, és az út, amin állok. Elkezdtem lépkedni. Egy közelgő fényt vettem észre. A lábam a földbe gyökerezett. Majd az a fény egyre közelebb és közelebb és közelebb ért. Egy autó. Szélsebesen száguldozva. S, elért hozzám. Még az utolsó pillanatban láttam, hogy a volán mögött John ül, az anyósülésen pedig KErry. Rémes kacajt halottam majd a sötétség újra leuralkodott mindenen. ’’
Sikítva ültem fel az ágyamon. Szívem iszonyúan dobogott, majd kiugrott a helyéről. Megtöröltem az izzadt homlokomat, majd ránéztem az órára. Hajnali 5 óra. Felálltam és hoztam egy pohár vizet a konyhából. Mikor a lépcsőn mentem felfelé valahogy sikerült megcsúsznom. Bumm. Ügyesen lefejeltem a lépcső egyik fokát. Ez sem én lennék. Fájó fejjel és üres pohárral dőltem vissza az ágyba. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment. 2 órán keresztül csak fetrengtem és gyűrögettem magam alatt a lepedőt. Nem bírtam kiverni a fejemből azt az álmot. Kínzott.
Reggel olyan 7 óra körül sikerült visszaaludnom, amikor is……….
43.rész.
Reggel olyan 10 óra körül keltem egy telefonhívásra.
- Szia! – szólt bele lelkesen Bella.
- Szia!
- Hát te még nem vagy fenn? Van fél órád, és ott vagyunk érted! Megyünk el! Addig készülődj! Frissen és üdén szeretnélek látni! – mondta és le is rakta.
Felpattantam és berohantam a fürdőbe. Megmostam jéghideg vízzel az arcomat és már kaptam is fel a ruhámat. Röpke 20 perc alatt kész is lettem mindennel ezért a szokásomhoz híven zenét kezdtem hallgatni. Lapozgattam a zenéket a telefonon. Megakadt a kezem ez egyik számnál. Jedward- Holt The World. Imádom ezt a számot. Elkezdtem hallgatni. Egész végig csak Edward járt a fejemben. Aztán odaterelődött John, s végül sajnos az az álom is.
Csöngettek. Lerohantam és kinyitottam az ajtót. Lekaptam egy kabátot az ajtó melletti fogasról aztán kiléptem rajta.
- Szia! – öleltem meg teljes erőből.
- Nekem is hiányoztál de, azért nem kellene megfojtani.
Elnevettem magamat aztán elsétáltunk a kocsihoz. A kormány mögül kiszállt ERic. A nyakába ugrottam és megöleltem olyan erősen ahogy csak tudtam.
- TE ha még egyszer megmered ezt tenni, én nem tudom mit csinálok veled!
***
Beültünk a kocsiba. Én hátra, ERic a kormány mögé, Bella pedig mellé. Egész úton beszélgettünk. Elmeséltem nekik mindent. Minden egyes napot, órát, percet.
- Amúgy hova is megyünk? –tettem fel a kérdést.
- Majd meglátod! – mondta Bella.
- De nem kell sokat várnod, mivel megérkeztünk. – mondta Eric.
Egy hatalmas réthez értünk. A rét közepén egy tanya, egy jó nagy faházzal. Imádtam az ilyen helyeket. Egyszerűen imádtam. Hogy nem az a városi, zajos, szmogos élet, hanem a nyugodt, csendes, állatokkal teli tiszta levegős hely.
- Tádá! – ordított egyet – Ez a meglepetésünk neked. Itt fogunk „lakni” egy ideig. A ház tulajdonosai Mary és Jason. Legyél velük kedves. Ugyanis ők a nagyszüleim. . Mondta Bella.
Örömömben a nyakába ugrottam, és úgy megszorítottam, hogy alig kapott levegőt.
- Meg ne fojtsad, még szükségem van rá! – mondta Eric és egy csókot nyomott Bella szájára.
- Mehetünk? – kérdezte
- Eddig erre vártam. – mondtam nevetve.
- Akkor indulás!
****
Odaértünk a kapuhoz. A sok tyúk ott kapirgált a ház előtt. A kert hátsó részében egy nagy istálló. A Lovak illatát messziről is lehetett érezni. Halottam a kutyák ugatását. Aztán megcsörrent az ajtó. Mary kilépett rajta, és a szélcsengő egy kis zajt csapott.
- Sziasztok gyerekek! Már alig vártam hogy ideérjetek. – ölelt meg mindegyikünket.
- Mi is nagyi. – Mondta Bella.
- És ugye te vagy Alice?- fordult felém.
- Igen. Alice. DE szólítson csak Ali-nek.
- Rendben Ali. Érezd otthon magadat. Hátul a kutyával vigyázz, mert harap, amúgy minden állat békés. A szobádat majd Bellus megmutatja.
Beléptünk a házba. Megcsapott a virág és a szénaillat. Fellépkedtünk a nyikorgó lépcsőn, aztán Bella egy szép faragott ajtós szoba ajtaját nyitotta ki.
- Ez lesz a te szobád. - mondta, majd berakta rajta a cuccaimat.
- Oké, köszi. – mondtam és egy nagy mosollyal beléptem.
Egy nagy ágy, egy nagy szekrény. Szépen be volt rendezve, volt sok szabad hely. Kipakoltam a szekrényembe a cuccomat, majd lerohantam hátra az istállóhoz. Imádom a lovakat. Bementem és az első akit megláttam egy nagy csillogós fekete szűrő csődör. Odamentem hozzá és megsimogattam, adtam neki kézből egy kis almát, meg kukoricát. Aztán belépett James.
- Látom megtetszett Devil. – mondta. – Nem akarsz egyet lovagolni?
- De, nagyon is. Régen lovagoltam is. Szóval az még menni is fog.
- Akkor menjél ki ott – mutatott egy ajtó felé – és mindjárt viszem neked.
- Rendben és köszönöm!
5 percet vártam aztán kihozta nekem. Olyan gyönyörű volt. Felpattantam a hátára, és vártam az utasítást.
- Na szóval. Ha ott elmész egyenesen, akkor ott lesz egy nagy rét. Oda szoktunk menni mi is, hogyha lovagolunk. Csak egy valamire figyelj oda! Ha messzire mész, akkor időben indulj vissza! –mondta aztán rácsapott a ló fenekére, aki elindult. Megragadtam a sörényét, és vágtatni kezdtem vele a naplementében…..
44.rész
Csak mentem és mentem vele. Egészen a rét végéig. Ott már egy betonút volt. Megfordítottam az irányt és egy 5 perces vágta után megálltunk és lepattantam róla. Kikötöttem egy fához aztán ledőltem a magas fűbe és egy fűszálat vettem a számba. Bámultam a csillagos eget.
Behunytam a szememet, és visszaemlékeztem régi szép időkre, amikor még Edwarddal voltam. Aztán sikerült a rét közepén elaludnom.
***
Arra ébredtem fel, hogy Devil nyerített egyet.
- Ki vagy, mi vagy, mit akarsz. - Riadtam fel.
Körbenéztem, de sehol senki nem volt. Akkor jöttem rá, hogy már késő este van, és vissza kéne mennem. Odasétáltam Devilhez, megfogtam a kantárját, és húzni kezdtem.
Aztán valaki megfogta hirtelen a vállamat. Ijedten fordultam meg, és egyből nyújtottam a kezemet, hogy lekeverek neki egy pofont, de megakadályozott, és megfogta a csuklómat.
- Miért akarsz mindig megpofozni? – kezdette el poénkodni.
Az ütő is megállt bennem, szívem egyre jobban kezdett dobogni.
- Mit keresel itt Edward?!
- Téged. Muszáj beszélnem veled.
- Mégis miről?
- Kettőnkről.
- Hallgatlak. –ületem le a fűbe.
- Hát hol is kezdjem. – ült le mellém. – Tudod… Szeretlek.
Szemeim kigülledtek. El sem hiszem, hogy a történtek után még nem utált meg.
- És mit reméltél? Hogy elmondod, és a nyakadba ugrok? Ne is reménykedj. – felálltam és felültem DEvil hátára.
Éppen indultam volna el amikor Edward is felült mögém. Megfordított és beszélni kezdett.
- NE álltasd magadat. Látom a szemeden, hogy te is viszont érzel. Látom, hogy rosszul esik kimondani amit.
Igaza van. Nagyon is.
Leugrottam a lóról, Edward pedig utánam.
Lehajtottam a fejemet, és válaszra nyitottam a számat.
- Igazad van.
Edward erre közelebb jött hozzám és megcsókolt. Egyre jobban és jobban csókolóztunk, majd a vágy kezdett eluralkodni rajtunk, amikor is……
45.rész.
Amikor is….
Valaki, vagy valami megjelent Edward háta mögött. Egy kutya szerű valami. Egy farkas. Arcomon eluralkodott az ijedtség, és hátrálni kezdtem. Edward meglepett arccal nézett, majd hátrafordult, és ő is elindult felém.
- Mit fogunk csinálni? – súgtam oda neki.
- Nem tudom. De állj meg. – parancsolt rám.
Megálltam, és megfogtam Edward kezét. Meredtem bámultam a farkast, és próbáltam megfejteni, hogy mit tervez csinálni.
- Ne érezze hogy félsz. – súgta, és megrántotta a kezemet, hogy menjek vele. Elindult szépen lassan Devil felé. Egyik pillanatban feldobott a lóra, és rácsapott a farára. A ló vágtatni kezdett, és nem tudtam megállítani. Edward pedig ott maradt. Ott maradt egyedül, egy vadállat társaságában.
Meghúztam a kantárt, a ló pedig hirtelen megállt. Én a nagy lendülettől, egyenesen lebukfenceztem róla, és amint földet értem, elkezdtem futni. Vissza Edwardhoz. Távolról megláttam, hogy a farkas épen elfut, Edward pedig térdel a fűben. Odasiettem hozzá, és megöleltem. Láttam, hogy szeme becsukódik. Nyaka környékén egy nagy harapás. Teste többi részén pedig karmolások, vérfoltok. Ruhája szakadozott. Cafatokban lógtak rajta. Szememből könnycseppek csurdogáltak. Edward ájultan omlott össze a karjaimban.
Ráhajtottam a fejemet, és sírni kezdtem. Aztán felpattantam, és amennyire sikerült, elhurcoltam Devilig. Felnyomkodtam a lóra, és felugrottam mögé én is, és sietve indítottam a paripát. Vágatatni kezdett. Mikor már majdnem a háznál voltunk, elkiáltottam magamat.
- Valaki! Bella! Eric! Segítsetek!
Leszálltam a lóról, és Edwardot otthagyva, berohantam a házba. Előkerestem a táskából a telefonomat, és felhívtam a mentőket. A többiek pedig már régen aludtak. Nem akartam őket felébreszteni, ezért visszaszaladtam Edwardhoz, és a ló hátán bevezettem a kertbe. Vártam, hogy meghalljam a szirénát, addig is leszedtem Devil hátáról Edwardot, és előre vonszoltam a ház elé. Ott ültem és Edward kezét szorongatva prédikáltam neki.
- Edward. Kelj fel. Nem bukhatsz el! Gyerünk. Gondolj Johnra, gondolj rám. Én meghalok nélküled. Légy szíves, kelj fel!
Edward pulzusa csökkenni kezdett, majd kinyitotta a szemét.
- Szeretlek. És hogy tudd, nem bántam, meg amit tettem. – mondta, majd újra becsukta a szemét.
Ordítva sírni kezdtem. A mentők közeledni kezdtek. Én keseregve,szorongattam Edward kezét, és éreztem ahogy a pulzusa egyre kisebb és kisebb lesz. Hisztizve kezdtem el ordibálni.
- Istenem. Mért kell ezt tenned velem? Mért kell minden jót elvenni tőlem? Mindent és mindenkit, aki boldogít?
Megérkeztek a mentők. Hordággyal együtt szaladtak oda hozzánk, én pedig már megszólalni sem tudtam. Taknyom-nyálam egybefolyt. Leráncigáltak Edwardról, és az egyik mentős lefogott. Edwardot a hordágyra rakták, majd berakták a mentőautóba. Engem pedig az a drágalátos mentős, aki lefogott, szintén a mentőautó felé vitt, és egy tűt hozott felém. Én kerekedett szemmel néztem, majd belém szúrta. Szemeim kezdtek becsukódni, és miden elsötétedett.
46.rész.
A nap besütött az ablakon, és meleg sugarai a testemet melengették.
Mintha kómából ébredtem volna. Szemeim nehezen nyíltak szét. Körbenéztem. Egy korházi ágyban voltam. Persze utcai ruhában. Felültem, és bevillantak, a történtek. Könny csordult végig az arcomon, és, úgy ahogy voltam kirohantam a szobából. Egyből egy orvoshoz mentem és útbaigazítást kértem.
- Jó napot! Edward Grimes-ot hol találom?
- Arra egyenesen, majd jobbra a 43-as ajtó. – mondta majd tovább sétált.
- Köszönöm.
Elindultam, arra amerre az orvos mutatott. Befordultam, és futni kezdtem a 43-as szobáig. Benéztem az ablakon, és láttam, hogy John ül az ágy mellett. Edwardból infúzió lóg ki, és be van kötve a nyaka, a keze, mindene. A gépek csipogtak mellette. Pulzusa rendben volt.
Bátorságot vettem és bekopogtam az ajtón. Lenyomtam a kilincset, és beléptem. John ideges tekintettel nézett rám, majd vissza testvérére. Edward kezét szorongatta, és könnyes szemekkel nézte őt. Én dermedten álltam ott ahol voltam, majd mikor kezdett zsibbadni a lábam, elindultam az ágy másikfelére. John szemét néztem egész végig. Láttam rajta a haragot, az idegességet, és a fájdalmat. Biztos voltam benne, hogy engem hibáztat a történtekért. Pedig nem igaz.
Leültem, és Edwardot bámultam. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyen állapotban van. Csak ültünk az ágy két oldalán, és hallgattuk a gépek ritmusos csipogását.
- Mi történt igazából? – törte meg a dallamot John.
- Hát… - Csurgott végig még egy könnycsepp az arcomon. – ott voltunk azon a réten, egy erdő mellett. És, beszélgettünk, amikor megjelent Edward háta mögött egy farkas. Hátrálni kezdtünk, a farkas pedig egyre közeledett. Aztán, Ed rádobott a lóra, aki mellettünk volt, és rácsapott, az állat pedig vágtázni kezdett. Mikor visszaértem csak annyit láttam, hogy a farkas elfutott, Edward pedig térdről rogyott össze.
John arcán lepergett egy könnycsepp, és testvére kezét kezdte el szorongatni.
- Miért kell mindig bajba sodornod magadat? Miért nem tudsz nyugodt életet élni? – könnyezett. – Miért kell magadat mindig a halál szélére juttatnod?
Én csak meghatódott, könnyes szemekkel figyeltem a történteket.
Mindkettőnk újra elcsöndesedett, és hallgattuk tovább a gépek ritmusát. Egészen belefeledkeztem, amikor benyitott az orvos.
- Kérem, fáradjanak ki, mert vizsgálat lesz.
John és én szó nélkül felálltunk és kisétáltunk. Leültünk a kórterem előtti székekre.
- Figyelj, bocsáss, meg hogy nem tudtam semmit sem tenni. Támadott volna meg engem az a nyomorult farkas, akkor most nem lenne ez. Én feküdnék itt, vagy nem is itt, hanem egy koporsóban, de legalább Edward jól lenne. Kérlek, bocsáss meg. – kezdtem el siránkozni.
- Alice. Ne is mondj ilyet. Nem érdemelted volna meg, hogy ide kerülj, Edy a saját hősiessége miatt került ide. Nem a te hibád. És ne halljam még egyszer ezt. – mondta majd felállt és felhúzott. Szorosan magához ölelt, és biztatni kezdett. – Minden rendben lesz, minden. – súgta a fülembe.
47.rész.
„Állok a kórterem ablakánál, én nézem, ahogy az orvosok küzdenek. Küzdenek, a híres popénekes Edward Grimes életéért.
John kisétált az ajtón, és könnyes szemeivel az enyém mélyébe nézett.
- Vége. – mondta, és sírva összerogyott az egyik széken.
Pupilláim tágra nyíltak, gondolataim elszálltak, és sírásban törtem ki. Leültem John mellé, és kétségbeesetten néztem rá. Ő csak az a rideg, kőpadlót bámulta, és könnyei pedig lepotyogtak. Kisétált az orvos a kórteremből, és elénk állt. Felnéztem rá, majd vissza Johnra.
- Ébresztő!!!
Ijedten ugrottam fel az ágyamban, és könnycseppek csurogtak végig arcomon. Izzadt bőröm libabőrös lett.
- Ébresztő. – rázta meg valaki a kezemet.
Kinyitottam a szememet, és Bella boldog arcát pillantottam meg.
- Hát, te? – kérdeztem félkómásan.
- Jöttem. John kérte hogy ébresszelek, ma kiengedik Edet.
Szemeim kipattantak, és egy mosoly terült el arcomon. Felugrottam, és a fürdőbe siettem. Felöltöztem, arcot mostam, és siettem vissza Bellához, aki idő közben felszívódott. Nem is zavart, ezért lerohantam a kocsihoz, és beindítottam a motort. Bekapcsoltam a rádiót, és sietve indultam a kórház felé. Egy-két piros lámpán át is hajtottam. De nem lett semmi baj, épségben megérkeztem. Lepakoltam, és felrohantam a lépcsőn. Megálltam az ajtó előtt, kifújtam magamat, majd benyitottam. Edward ült az ágyon és zöld szemei ragyogtak a boldogságtól.
- Szia. – öleltem meg.
Ő csak egy komisz vigyort villantott, és felállt az ágyról. Én csak néztem őt. Próbáltam kiolvasni a gondolataiból, hogy mit tervez, de nem jutottam sokra. Egyik pillanatban aztán odajött hozzám, és erős karjaival magához szorított.
- Mi ez a nagy boldogság? – kezdtem el nevetni.
- Tudod, hogy milyen érzés a kezedbe kapni a borítékot, ami igazolja, hogy végre kiléphetek ennek az épületnek az ajtaján?
- Persze hogy tudom.
Egy aranyos mosoly terült el az arcán, majd újra magához húzott, és megcsókolt. A tevékenységünket John zavarta meg.
- Ed. Mehetünk? – jött oda mellénk, és rákönyökölt a vállamra.
- Persze. – kezdett ugrálni.
John felkapta az Edward egyik táskáját, és kisétált az ajtón. Én Eddel még egy kicsit kettesben maradtam. Persze kihasználtuk az alkalmat, és egyből egymás ajkaira cuppantunk.
- Alice! – ordított valaki.
Kinéztem az ablakon. Bella és ERic tejbetök vigyorát láttam meg. Visszahúzódtam, és lerohantam a kertbe. Egyből kettőjük nyakába ugrottam.
- Hát ti? – kezdtem el nevetni.
- Gondoltuk meglessük, hogy van Ed.
Abban a pillanatban amint kimondták a nevét, megjelent a hátunk mögött, drága testvérével.
Egy nagy ölelés következett, aztán megjelent a hátunk mögött valaki. Meglepődtem. Mert ez a valaki nem más volt mint…..
48,rész
Ez a valaki nem más volt mint, Kerry. A mi drága barátnőnk.
- Sziaaa!- ugrottam a nyakába.- Hol voltál eddig? Miért nem hallottunk felőled?? - kezdtem el nyaggatni.
- Szia.- ugrott a nyakába Bella is.
- Úgy hiányoztatok. Már vártam hogy találkozzunk. - kezdett el könnyezni, és ölelgetett minket.
- Te is nekünk. - folytatta Bella.
A srácok ezalatt, csak néztek minket. Aztán John felkerrekedett, és odasétált Kerry mellé. MEgfogta a ekzért, és megpörgette. Aztán Eric is és Edward is kedvet kaptak, és odejöttek. Eric Bellához, Edward hozzám. Tökéletes kép volt ez. Egyszerűen csodás volt látni hogy minden rendben van, nem tudtam elképzelni semmi rosszat ami velünk történhet ezután.
Eric felvetette az ötletet hogy mennyünk el egy étterembe egy kis "ünneplásre". Ezért el is indultunk. Edwardék lerakták a csomagokat, aztán elmentünk a környék egyik legjobb éttermébe. Rendeltem egy üveg bort, és Ericcel inni kezdtünk. A többiek csak gyümölcsleveket ittak. egyedül mi vállaltuk be az alkoholt. Csak döntöttük be a bort pohárról pohárra, már a 2. üvegnél tartottunk. Ez alatt Bella, John és Kerry hazamentek. Csak 3-an maradtunk.
- Nem lesz az egy kicsit sok? - szólt közbe Edward.
- Ne butáskodj drágám. Nekem az alkohol sosem sok. - kezdtem el nevetni.
- De Alice, részeg vagy, és Eric te is.
- Jaj ne legyél már ilyen.
- Alice, gyere, haza viszlek- kezdte felemelni a hangerőt.
- Nem megyek én sehová.
- Akkor én megyek. - és azzal felállt. Lecsapott az asztalra egy 20 dollárost, aztán kisétált.
Csak nevettem és néztem ahogy idegesen kapkodja a lábát. Eric pedig csak nézett minket.
- Eric. Gyere menjünk innen, már kezdem unni.
Felállt és egy kicsit kacsázva odasétált mellém. Átkarolt, és kisétáltunk mi is az étteremből. Elmentünk egy kocsmába.
*****
Másnap reggel egy ajtócsapásra ébredtem. Kinyitottam a szememet, és Bella ideges szemeit pillantottam meg.
- Mit jelentsen ez? - vágott le elém egy magazint.
megfogtam és megláttam hogy a címlapon ez áll.
" Eric Saade, csalja a leendő feleségét?"
Gyorsan odelapoztam arra az oldalra amin ez volt és olvasni kezdtem.
" A híres pop énekes Eric Saade, csalja leendő feleségét? Tegnap Európa egyik leghíresebb éttermében járt, ahonnan részegen, egy lánnyal távozott. Felmerül a kérdés hogy ezt csak a részegség okozta, vagy komoly kapcsolat van kettőjü k között?
Később egy kocsmából kijönni láttuk ismént azzal a lánnyal volt, ezuttal megálltak a kocsma ajtaja előtt, és egy forró csók sült el köztük. Vajon komolyan gondolják ezt?"
Amin elolvastam könnyek szöktek a szemebe, és fejem rettentően fájni kezdett.
- Bella. Én, én esküszöm hogy ezt nem szándékosan csinéltam. Alkohol hatása alatt voltam, és nem is emlékszem semmire. Esküszöm hogy jóváteszem, csak ne haragudj meg. - kezdtem el sirénkozni.
- Ezek után már nem igazán bízok meg benned. - mondta és kiviharzott az ajtón.
Fél órán keresztül sírtam az ágyamban, amikor kaptam egy SMS-t.
" Olvastam az újságot. Bella nagyon berágott. Lemondta az esküvőt. Mi lesz most?
üdv. Eric"
Szemem kikerekedett, újra sírni ekzdtem. Mi történhet még ezek után??
49.rész.
" Végeztünk. Megmondtam hogy az alkoholnak nem lesz jó vége. Jöttél volna inkább haza. Na tessék itt az eredménye. Többé látni sem akarlak. Üdv. Edward."
Szemeimből könnyek kezdtek folyni, és kiejtettem a kezemből a telefont. Ideges lettem, és előkotortam a bűröndömet a lakásból, aztán belepoakoltam minden cuccomat. Zsebembe raktam a telefonomat, és úgy ahogy voltam, elindultam ki az ajtón. Hívtam egy taxit, és várakozás közben gondolkozni kezdtem. Mégis mit követtem el Isten ellen hogy ezt teszi velem?
Kikaptam a telefonomat a zsebemből, és pötyögni kezdtem.
" Ha többé nem akarsz látni, akkor megértem. Többi nem lesz bajod velem. Viszlát."
Elküldtem Edwardnak, aztán beszálltam a taxiba ami közben megérkezett.
- Hova lesz a fuvar?
- Repülőtérre. - mondtam , és újjabb SMS-t kezdtem pötyögni.
" Nemtudom mi legyen. Bella az arcomhoz vágta hogy többet nem bízik bennem. Edward szakított velem. Eldöntöttem hogy nekem nincs itt keresni valóm, csak a baj van velem. Többé nem fogtok engem látni. Üdv. Alice."
Elküldtem Ericnek, és az ablak felé fordultam. A zenelejátszómon pörögtek a zenék, és egyszer csak meghallottam a Hold the world-et. Szemeimbe könnyek szöktek. Visszagondoltam a régi szép időkre amikor Edwarddal voltam. Amikor még úgy gondoltuk hogy semmi nem álhat közénk.
- Megérkeztünk. - szíktotta meg a gondolatmenetemet a sóför.
- Köszönöm mennyivel tartozom?
- 20$.
Odaadtam a pénz és kiszálltam. Kivettem a csomagtartóból a bőröndömet, és bementem a reptérre. Megvettem a jegyet, és leülteem egy padra. FElhúztam a lábaimat, és kezemmle átkulcsoltam a térdemet. 1 óra múlva indul a gépem, ami megváltoztatja az életemet. Becsuktam a szemeimet és tervezgetni kezdtem a jövőmet. Egy szép nagy kertes házam, lesz. Veszek majd magamnak egy kutyát. Boldog és katasztrófa mentes életet fogok élni. Gondolatmenetemet, a hangosbemondó zavarta meg.
" A Stockholmi járat húsz perc múlva felszáll. Kérjük ha még nem tette meg, induljon el a gép felé! Köszönjük! "
Felálltam és elindultam a repülő felé.
****
Felszálltam a gépre, és elhelyezkedtem. Fejemet az ablak felé fordítottam, és vártam. Vártam hogy az új életem megkezdődjön.
Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
- Mit akarsz? - fordultam oda - Eric te mit keresel itt?!
- Alice. Nem mehetsz el. Szükségem van rád. Főképp most. Most hogy Bella berágott rám.
- Nem amradok itt. Akármeddig győzködhetsz, de enm veszel rá, hogy itt maradjak.
- Akkor megyek veled. - mondta egyből Eric.
- De, Eric. Neked itt kell maradnod. Nem léphetsz le egyik pillanatról a másikra.
- Nem lépek le. Bellának azt modntam hogy otthon lesz koncertem. Tehát haza megyek, és egy hétig nem leszek Írország közelében.
- Rendben van. Akkor majd még beszélünk. Gondolom te az első osztályon leszel. - modntam.
- Öhm. Hát ha nem haragszol, akkor én msot emgyek is oda. - mondta majd megölelt, és felállt.
Én újra azt az ablakon kinézős pózt vettem fel, és elgondolkoztam hogy hogyan tovább.....
50.rész.
Vártam, hogy megérkezzünk, de az idő nem akart telni. Csak néztem, hogy egyik felhő után a másik felhő mellett haladunk el. Aztán megjelent mellettem Eric.
- Ali. Lerendeztem a dolgokat. Kibéreltem egy szállodát, és ott elszünk egy ideig. Aztán majd eldöntjük a többit. - mondta és leült a mellettem lévő üres székre.
- Rendben van. - mosolyogtam rá.
*****
Egy óra múlva, már leszállt a gépünk, mi pedig leszedtük a cuccunkat, és elindultunk. Eric ment elől, én pedig követtem őt. Még egyszer sem jártam Svédországban. Jól jött az idegen vezetés.
- Bevállalod a vezetést? Vagy inkább hívjunk taxit? - kérdezte.
- Vállalom.Addig sem figyelek másra. - mondtam, és kikaptam a kezéből a kocsikulcsot. - Na és merre van az a csoda jármű?
- Ott van, az a kék! - mutatott.
Beraktuk a csomagokat a csomagtartóba, aztán beültem a kormány mögé. Bedugtam a kulcsot, és beindítottam a motort.
- Szóval, merre? - fordultam ERic felé.
- Menny egyenesen, és majd szólok, hogy hol merre.
Elindultam előre, Eric pedig majdnem minden kormány mozdulatot kritikált. Már kezdett idegesíteni. Aztán megláttam, egy szerelmes párt az utcán. A gyomrom összerándult. Őket figyeltem, és a külvilágból minden hangot kizártam. Aztán egy hatalmas ütődést hallottam. Onnantól se kép se hang.
******
Eric szemszöge:
láttam, hogy ALice elbambult, és emgpróbáltam szólongatni, hogy figyeljen, de rám sem heverített. Aztán, már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a kocsi egy fának ütközött.
*****
Egy idő után kinyitottam a szememet, és láttam magam mellet, Alice-t. Az arca csurom vér volt, testéből pedig üvegszilánkok álltak ki. Nem vett elvegőt. Ijesztő volt nézni. Aztán megjelent a mentő. 2 piros ruhás ember kihúzott minket a kocsiból, és egyenesen a mentőautóba raktak.
Az orvosok, valamiről magyarázni ekzdtek, és láttam, hogy élesztgetik Alice-t. A kórházba érve Alice-t a műtőbe vitték, engem pedig betoltak egy kórterembe.
Órák múlva bejött egy orvos, és szomorú, együttérző arcot vágott.
- Hogy van ALice? - kérdeztem rá egyből.
- Hát..Sajnáljuk, de nemtudtuk megmenteni az életét. Meghalt. - mondta az orvos, és kiment.
Egy világ tört bennem össze. Gyomrom görcsbe rándult, és éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon.
Alice szemszöge:
A lelkem elszállot, a kihűlt testem pedig a Földön maradt. Keserves életemnek vége szakadt. Őrültem, és egyben rossz is volt. A gondolatok csak kavarogtak a fejemben. Jóérzés töltött el, és végre jó volt kimondanom:
VÉGE
