Hozzájuk mentem át.Nem tudtam volna egyedül lenni.Megölt volna a búbánat.
Lola lépett be az ajtón és egyből hozzám rohant.Megölelt és megnyugtatott egy picit majd felállt és Johnhoz is odament.Megölelte,és megcsókolta.Öröm volt nézni hogy sikerült kibékülniük a múltkori után.
Egy kicsi csönd volt mindenki között.Majd kopogtak.Én mentem ajtót nyitni.Kinyitottam és egy lány állt ott.
-Szia -kiáltott rá John.
A lány csak értelmetlenül nézett majd intettem hogy jöjjön beljebb.
-Sziasztok!-mondta -Figyi John-majd oda ment.-Lehet egy aprócska kérésem ?
-Persze Sandra mondjad!-és felpattant.
-Csak azt szereném kérni hogy nem-e maradjatok nálatok egy kis ideig?
John csak bólogatott és bevezette egy szóbába.Lolával meg csak értelmetlenül néztünk.John kijött a szobából és mi letámadtuk.
-Ki ez a lány?-kérdeztük egyszerre Lolával.
-Ez az egyik régi haverunk.Már rég nem láttuk.Edward is nagyon kedvelte őt.Sőt még egyszer meg is próbálták a kapcsolatot de nem sikerült nekik annyira ezért csak barátok maradtunk.
Rajtam látszott a düh és a féltékenység majd elköszöntem és elsiettem.Haza felé vettem az irányt.Út közben nekiütköztem egy srácnak. Nagyon hejes volt és szimpatikus.
-Bocsánat!-mondtam.
-Jaj semmi gond nem a te hibád.-mondta és elmosolyodott.
A pasason szemüveg és sapka volt ami kapucnival el votl takarva.Mintha el akarna rejtőzni valaki elől.
-Meghívhatlak egy fagyira a közeli cukrászdában?-kérdezte udvariasan.
-Természetesen meg ,de te állod!-mondtam majd nevetni keztem.
Ő is elmosolyodott majd elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése