30.fejezet..

Amint kimondta közelebb jött hozzám és megcsókolt. Forró csók után kicsit hátrébb lökött , rá az ágyra.

-De nem sokáig!-mondta majd odajött mellém az ágyra.

 Csókolgatni kezdett majd a nyakamat és egyre lejebb és lejebb. Lehámoztuk egymásról a ruhákat míg csak a fehérnemű maradt.

***

Úgy 14 : 00 körül felkeltem az ágyból. Edward még fetrengett és öltözködött.Megcsörrent a telefonja. Felkapta. Nem tudtam hogy ki volt,nem is nagyon érdekelt. Én egyből le a nappaliba rohantam. 10 perc múlva Edward jött utánam. Szomorú szemekkel nézett rám. Rossz volt rá pillantani.

- Na mivan hogy ennyire szomorú vagy ? -kérdeztem.-ki keresett?

-Figyelj Molly! Roszz hírem van. -és szemei csillogni keztek a könnyektől.

Én félő szemmel mentem hozzá és megöleltem.

-Na nyögd már ki. - és a hangom kicsit elhalkúlt.

-Holnap......-húzta az időt.- John meg én.....- és még mindig úgy voltam vele hogyha nem nyögi már ki akkor én lefejezem.- Szóval...John meg én....holnap tovább megyünk. El kell mennünk Németországba. Ott lesznek koncerteink az elkövetkező 1 hónapban.-kimonta és már tényleg könnyezni kedett.

ÉN nem tudtam erre mit reagálni. Szemem könnybe lábadt.  Lerogytam a kanapéra és a kezemel eltakartam szemeimet. Csak sírtam és nem szuóltam egy szót sem. Értettem már hogy miért húta az időt. Leült mellém és átölelt. Úgy sírtunk egymás vállaán kb. fél órán át.

- Bocsi ,de nekem mennem kell pakolni.-mondta és felkapta a cipőjét.

Kiment az ajtón.

-Edward ! -kiáltottam és kisiettema z ajtó elé utána. - Figyelj! Csak annyit szeretnék még így utolsó szóként....-majd húzni keztem az időt.- Szeretlek.

Amint kimondtam megcsókoltam . Eséjt sem adtam a válaszra. Nem tudott lekaparni magáról.Szorosan öleltem magamhoz. Mondjuk nem is nagyon ellenkezett. Majd egy kicsit lassítottam.

-Én is . Nagyon ! -mondta egy levegővel és újra csókolni keztem.

***

Másnap reggel még kimentem hogy elbúcsuzzak. Hosszas integetés után beszaladtam a nappaliba,lerogytam a kanapéra,bekapcsoltam a tv-t és a kezeimmel összekulcsoltam a térdeimet. Csak sírtam és sírtam. Senki nem tudott vígysztalni. Gondoltam hogy Lola is így érez,ezért ráféthet a vígasztaló ölelés. FElkaptam valami ruhát amit hírtelen megláttam, kinyomtam a tv-t bezártam az ajtót és egyenesen Loláékhoz vettem az irányt.