37.fejezet.

Másnap FElkeltem és magamra kaptam a ruháimat. Összeszedtem magamt mert elég félelmetesen néztem ki. FElkaptam egy melegítő cuccot és leszaladtam a lépcsőn. Elmentem a közeli futópályára. Futottam pár kőrt . Elég nagy volt a pálya ezért mire végeztem totálisan kifáradtam. Leültem a kilátóra és egy liter vizet legurítottam. Ott lihegtem amikor egyszer csak valaki megfogta a vállamat. Én úgy reflexből hátrafordúltam és egy eléggé nagyot ütöttem rá. Sajnos egy eléggé fájdalmas pontjára. Összerogyott. Akkorvettem észre hogy egy eléggé helyes pasas állt mögöttem. Csak kár hogy napszemcsi és kapucni volt rajta. Jobban szemügyre vettem. Egy kis idő után rájöttem hogy ki az. Edward állt a hátam mögött. Sajnos. Kicsit se sajnáltam végül azt az ütést. Sőt. Felpattantam és megpróbáltam elfutni. De sajnos Edward mivel jó kondiban van ezért utolért. Elkapott.
-Figyi Molly! Beszélnünk kell!.-mondta és még mindig a kezemet fogta hogy ne tudjak elrohanni.
-Hallgatlak.-mondtam.
Erre Edward egy szót sem szólt csak bámult. Egyik pillantban elkezdett húzni hogy menjek vele. Egy eléggé eldugott helyre vitt.  Amikor megérkeztünk ő megint bámulni kezdett.
-Tehát akkor mit akartál ??-kérdeztem már idegesen.
Erre ő még mindig egy szót sem szólt csak közelbb hajolt hozzám. És egyre közlebb és közelebb. MAjd már a számnál volt. Megcsókolt. Erre totál bepipultam és ellöktem magamtól és egy egyszerű pofot kevertem le neki. Elkrohantam egyenes haza felé vettem az irányt. Út közben bementem a patikába és vettem egy jó nagy adag erős nyugtratót. Nagyon kiborultam. Haza mentme és leültem a kanapéra.Bevettem vagy 20 darabot abból a nyugtatóból. Egyre fáradtabb lettem. Egyik pillanatban már lecsukódott a szemem. Elaludtam. Örökre.
Temetés:

Ma van a temetésem. Nagyon szomorú. Én csak fekszek. Semmit nem tudok tenni. Mindenki ott sír körülöttem. Anyám,Testvérem. Lola és természetesen a fiúk is. Ha tudtam volna hogy ezt kell a halálért hallgatnom. Hogy mindenki sír és imátkozik akkor nem haltam volna meg. Nem éri meg. Lehet hogy örök megnyugvás és soha többi nem lesz semmi gondom. Mégis ezt  a keserves sírást roszabb halgatni. De aki leginkább ki volt az Eric. A temetés vége felé közeledtünk. A pap az utolsó mondatokat mondta.Utána már csak a többieket halottam. Mindenki mondogatta hogy mennyire hiányozni fogok nekik. De akié a legőszintébb volt az Loláé Edwardé Johné meg Ericé volt. Ha megtehettem volna akkor csakis értük felébredtem volna.De nem lehetett.
Eltemettek. Amit utoljára halottam az az volt hogy ők 4-en a síromra borulva mondják.
"Szívünkben örökre élni fogsz ! "