22.fejezet

Kimentünk az ajtón.Le a lépcsőn.Egyenesen az utcára.Mentünk el a lehető legmesszebb.30 perc séta után egy erdőbe értünk.Keresztül mentünk azon is.Egy étteremhez értünk el.Edward elém állt és megcsókolt.
-Éhes vagy ?-kérdezte.
-Majd kiesnek a szemeim.-mondtam nevetve.
Bementünk.Leültünk az egyik asztalhoz egymással szembe.Rendeltünk valami fura kaját aminek a nevét nem sikerült felfognom.Valami nagy közös tál vagy mi. Beszélgettünk mindenről ami csak eszembbe jutott. MAjd sajnos eszembe jutott egy elég rosz téme de túl akartam lenni rajta.
-És ki az a Susan.-kérdeztem fura fejjel.
-Egy régi haverunk.Nagyon jó barátunk volt már az általános iskolában is.Ott szinte senki nem állt velünk szóba,de vele nagyon jól elvoltunk.- mondta Ed.
Megérkezett a tál.Elkezük enni. Finom volt ahoz képest ahogyan kinézett. Edward úgy ette azt mintha még sosem evett volna.Biztos nagyon éhes lehetett.Inkább nem zavartam meg a kérdéseimmel.Had lakjon jól én meg csak csipegettem.
Edward kifizette a vacsit és elindultunk visszafele.Az erdő közepénél voltunk és megálltunk.Edward oda jött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.Már majdnem elvesztettem volna az irányításomat mikor eszembe jutott Susan.Ellöktem magamtól.
-Figyelj! Tudom hogy Susannnal együtt voltatok.Mondta John.-és sértődötten elindultam előre.
Halottam hogy jön utánam ezért futni keztem.Sajnos ő gyorsabb volt ezúttal és megállított.
-Molly! Ez igaz hogy régen együtt voltunk de az már rég volt.Nem tehetek ellene semmit. Ami történt az megtörtént.Nem lehet megváltoztatni a múltat.Én téged szeretlek.Susan nem állhaz közénk.-mondta majd megcsókolt újra.