MEséltem neki ezzerrel a történeteket.Van hogy az egyiket be sem fejeztem de már keztema következőt.Megállás nélkül pofáztam az elmúlt életemről.Ő már nagyon unta ezért már nem bírta tovább.
-Azért ennyire nem hiányoltam a hangodat.-mondta majd elkezdett hangosan nevetni.Annyira aranyosan nevetett.
abbahagytam a dumálást majd felültem az ágyon. Szúró érzés fogott el -de ez csak természetes ilyenkor-Odakaptam a mellkasomhoz.Edward egyból kérdezgette hogy mi bajom.Már annyira elegem volt hogy mindenki percenként kérdezgeti hogy mi a baj ? Jól vagy ? Mi történt.??....... és minden ilyesmi.
-Edward! Légyszíves hagyjad már abba ezt az aggodalmaskodást.Már borzasztóan idegesítő.Percenként mindenki kérdezgeti hogy jól vagyok-e legalább te ne fáraszd az agyamat.-mondtam neki szigorúan és ő csak gülü szemekkel pislogott.Meglepte ez a viselkedés de aztán rámkacsintott jeelzvehogy megértette.
****
2 hét telt eel azóta. Vártam már ezt a napot.Ma jött el az a nap amikor végre valahára hazamehetek.Nem kell már ,végülis remélem,hogy nem kell már többet a korházban rohadnom. Nagyon unalmas.De most végre remélem egy kis izgalom kerül az életembe.Összepakoltam és indultam volna el de az orvos még megállított. MEgkérdezte a szokásos hülyeségeket hogy jól vagyok-e. Végre elngedett és elindulhattam.Már lenn voltam mikor előkaptam a telfonomat és hívtam egy taxit. A táskámba matattam hogy találok-e valami érdekes elfoglaltságot de semmi.Egész úton csöndben ültem a taxi hátsó ülésén és bámultam a melettünk elhaladó fákat. Mint egy ovodás aki azt képzeli hogy azok szaldnak és nem mi megyünk. Egy olyan 20 perc múlva a taxis intett hogy megérkeztünk.A kezébe nyomtam a pénzt és kiszálltam a kocsiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése