A korházban.Megint.Kész rémálom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
-Molly!-kiáltott Edward.
-Szia! Mi történt meegint ?? -kérdeztem
-Jól vagy ?-nem válaszolt csak faggatott.
Igen Jól vagyok csak mond már mi törrtént.-faggattam.
-Hát részleteket nem tudok csak annyit hogy elestél és felnyíltak a mellkasodon a varratok.-könnyezni kezdett-John hívta a mentőket és behoztak vele téged majd John felhívott minket hogy jöjjünk.
-Nem lehet igaz.Ennyire béna hogy lehetek ?-nyafogtam.
Edward a szemembe nézett.Olyan szép szemei voltak.Szép zöld szemek. Olyan volt mintha hipnotizálna.Nem tudtam neki ellenállni majd megcsókoltam .Most én keztem.
-Szeretlek.-mondtam majd újra csókolni keztem.
-Én is.-mondta.
5 perc után elhajoltam.
-Mikor mehetek haza?-kérdeztem türelmetlenül.
Belépett az orvos és közölte hogy akár ma is hazamehetek.Saját felelőséggemre.Erre mosoly kerekedett az arcomon és felültem az ágyon. Röktön leszedték rólam az infúziót meg minden más gépezetet,de a kötés megint csak rajtam maradt.Összeszedtem azt a néhány cuccomat ami ottt volt majd Edwarddal haza mentünk.Hozzánk.
-Bejössz?-kérdeztem
-Hát ha nem zavarok.-majd besétáltam az ajtón és húztam magam után Edwardot.
Leültünk a kanapéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése