Beléptünk a házba leraktam a cuccomat és Edwarddal szembe álltam. Csókolni kezdett megint csak mint akkor és egyre hevesebben és hevesebben.Én is csatlakoztam majd eldőltünk a kanapén. Egyre jobban és jobban csúszott lefelé.
-Szeretlek-Mondta csókok között.
-Én is-válaszoltam mindig.
Majd megtörtént aminek meg kelett történnie.Szerintem értitek mire gondolok.
Ránéztem az órára.Este 9:30.Marasztalni akartam de nem maradt . Elindult haza.Nem mertem elaludni.Féltem hogy valami baj lesz vele.Ezért felhívtam. Edward felvettte és megnyugtatott hogy jól van.Sikerült elaludnom .
Másnap reggel megint csak jött a telefeon.Most John hívott.
-Szia!-köszöntem megint.
-Szia! Fontos! Megint történt valami.Edward kórházban van !-és hangja elcsöndesedett.
-Tessék?! Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Majd elmesélem!-és lerakta a telefont.
Felöltöztem.10 perc múlva kopogtak.Kinyitottam az ajtót.John ott állt az ajtóban.Nyakába ugrottam ,megöleltem és sírni keztem.
-Miért mindig velünk történik valami ? - mondtam és potyogtak a könnyeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése